2010. február 05., 11:222010. február 05., 11:22
A román nemzeti költő kanonizálásának szükségességét egyrészt azzal indokolják, hogy ortodox volt, ám mivel ez csupán szükséges, de nem elégséges indok, megállapítják, hogy a költő istenes versei mellett teljes életműve tükrözi a nemzet erkölcsi és vallásos karakterét, másrészt pedig ő maga a román lélek szimbólumává vált, amelyet oszlopként támaszt alá az ortodox egyház.
Márpedig ha valaki ekkora képzavart képes alkotni, akkor biztos, hogy komolyan gondolja a dolgot. A kérés teljesítése alapvetően jóval egyszerűbb, mint teszem azt a katolikus egyházon belül, lévén a román ortodox egyház autokefalosz (mielőtt még bárki valami csúnyára gondolna: az auto azt jelenti: saját, a kefalosz pedig azt: fej; ez persze nem annyit tesz, hogy önfejű, hanem saját irányítású, nem egy külső hatalomnak alárendelt).
Tehát a kanonizálási folyamatba a mindenféle objektív tényezők – szenthez méltó életvitel, csodatételek – mellett belejátszhat egy jó adag nacionalizmus is, ami a román ortodox egyháztól amúgy sem állt soha távol, beleértve annak fasizmusba hajló formáját is. Persze nem ez az első kísérlet, hogy Eminescu az égi seregek tagjává váljék, hiszen nevét máris viseli egy kráter a Merkúr bolygón. Csak hát egy kráter vélhetően nem tiltakozott az ellen, hogy névadója nettó marxista verseket is írt, az egyháznak viszont bizonyára komoly kihívást jelent a költő mélységes istenhite jeleként értelmezni a Császár és proletár című versben megfogalmazott tételmondatot, miszerint a vallást csak azért találták ki az urak, hogy annak segítségével igába hajtsák a prolikat.
Az első reakciók alapján a patriarkátusnak valóban nehezére esik Szentírásnak tekinteni az eminescui életművet, ezért a mélynemzeti érzelmű román poéták egyelőre védőszent nélkül maradnak. Ám amíg sikerül bebizonyítani, hogy Eminescu cseppfertőzés útján, szájon át belélegezve kapta el a szifiliszt, azon verseiről pedig, amelyekben többek között akasztófára és a hollók begyébe kívánja a románok „ellenségeit” (köztük közvetve bennünket, magyarokat is, lásd a Dnyesztertől a Tiszáig című klasszikust), azt, hogy azok a felebaráti szeretet és a keresztényi megértés megnyilvánulásai, addig nyugodtan imádkozhatnak a kráterhez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok