2013. február 01., 09:302013. február 01., 09:30
Nagyjából így jellemezhető az a most már egyre komolyabb játék, amely Kovászna megye magyar vezetői meg a magyar ügyek iránti empátia terén jelentős kihívásokkal rendelkező prefektus között zajlik, és amely nagy vonalakban a komoly, felnőtt emberekhez méltó, „Kié nagyobb?” tematika köré összpontosul.
Magyarán: egyre keményebb az egymásnak feszülés az illetékesek között, miután a prefektus úgy döntött: nehogy már akadálytalanul használható legyen a magyar nyelv a hivatalos érintkezés során, a magyarok meg csak ne használják nyakra-főre nemzeti szimbólumaikat (ennek részeként hadjáratot indított a székely zászlók ellen), elvégre alig 75 százalékos arányban lakják a megyét. Mindez azonban nem menti a magyar vezetőket, amiért – a tavalyi választási kampány hevében – ők is beszálltak az infantilis játékba, és úgy döntöttek: ők meg a prefektust hergelik egy kicsit egy, az ablaka alá helyezett, Székelyföld feliratú pannóval, mert biztos hoz az is néhány száz többletvoksot.
Ami bizonyára be is jött, de a zászlókkal kapcsolatos témákra fétisimádóként rábukó román elöljáró erre a mindenkori román jolly jokerbe oltott adu ászt húzta elő, és a szentnek és sérthetetlennek kikiáltott román trikolórt vetette be, amit felhasítottak. Persze a trikolór ilyen felfokozott hangulatban való kihelyezésekor bizonyára számítottak is erre, hiszen most elő lehet venni a nemzeti jelképeket gyalázó, intoleráns magyarokról szóló mesét, vagyis sunyi, kisstílű provokációról van szó – de azért a Terra Siculorum-os pannó sem sokkal jobb.
Amúgy kíváncsi lennék, kinek érte meg egy ilyen személyt a prefektusi székbe ültetni, hiszen szinte minden megnyilvánulásával csak azt a sztereotípiát erősítette a magyarokban, hogy a román állam számára az egyik fő prioritás az, hogy ők ne érezzék jól magukat. De sebaj, új feladatkört kapott, vagyis eddigi tevékenysége miatt felfelé buktatták: főtitkárrá nevezték ki a védelmi minisztériumban. Ami óriási ötlet, hiszen amilyen kreatív, rábízhatják annak kitalálását, milyen új módszerekkel szívassák az őrmesterek és az öreg katonák az újoncokat. Ennél komolyabb témákat nem biztos, hogy jó ötlet lenne rábízni, de ha ez megvalósulna, akkor végre elmondhatjuk: a megfelelő ember a megfelelő helyre került.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok