2011. március 30., 09:582011. március 30., 09:58
Romániában klasszikusnak, s egyben hagyományosnak is mondható eljárás az ilyen, főleg ha arra gondolunk, hogy a Nemzeti Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt hangadói jól tudják: lassan elkezdődik a jövőre várható parlamenti választások kampánya; a magyarellenes hangnem talán hozhat némi szavazatot a konyhára. A hisztéria gyökerei azonban alighanem ennél mélyebbek. A román politikum ugyanis – akár kormányzati partnerség okán leplezetten, akár az éppen soros ellenzéki helyzetéből adódóan nyíltan – azzal szembesül, hogy az Európa-, sőt világszerte hangoztatott jelszó – miszerint a romániai magyar nemzeti közösség minden jogok élvezője – még olyan körülmények között sem fedi a valóságot, hogy azért magunk sem tagadhatjuk: a jogérvényesítés tekintetében messze nem ott állunk, ahol például az 1989-es rendszerváltozás utáni első években álltunk. De hozzá kell tennünk, hogy ott sem, ahol számbeli jelenlétünk szerint is állnunk kellene.
És talán lehetne. Márpedig, ha ezt a romániai magyarság egyetlen parlamenti, sőt kormányzati képviselete nem mondja ki, akkor kimondja bizony a honi magyarságnak az a része, amely látni kívánja a fától az erdőt, s kimondják bizony az anyaország képviseletében azok a legitim politikusok, akik az egyazon testet alkotó nemzet egyesítésében gondolkodnak. Amúgy mind a magyarországi kormányoldal diskurzusa, mind a mai román ellenzék reagálása hasznos lehet(ne), ha a március 15-i beszédek vagy azokban megfogalmazott gondolatok okán a romániai magyar politikusok kihasználnák az alkalmat, és egyfajta közvetítőként a normális mederbe terelnék az autonómia, vagyis az önrendelkezés kérdéskörét, ezáltal is közelítve egy kicsit az álláspontokat. Mert lám, a legfrissebb felmérés szerint a románság magyarságképe nem is olyan rossz, miként azt gondolnánk. S mert lám: ha a románok szinte kétharmada lassan elfogadta és jónak találja március 15-e megünneplését, akkor egyszer talán az autonómia gondolatát és gyakorlatát is megszoknák. És a nacionalista és mondvacsinált honféltés retorikája már nem lenne adu.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!