
Örülök, hogy a világháló különböző bejegyzéseit időnként és helyenként javítgatják. Mert éppen azok, akik a leghangosabban kiabálták a cenzúra írmagjának is a kiirtását, azok voltak a leggusztustalanabbul fröcsögők – legtöbbször a névtelenség álarca mögé bújva.
2013. június 10., 10:392013. június 10., 10:39
Volt ugyan olyan is, aki büszkén vállalta kilétét, gondolván, hogy milyen hős lesz a hozzá hasonlók szemében, ha jól „megaszongya\" ennek vagy annak. Na de szerencsére már kigyomlálják a névtelen-arctalan tömeg trágárságait, a magam részéről ugyanis örülök, hogy a különböző nemi szervek és a segítségükkel végzett biológiai-technológiai folyamat megnevezése körül is ügyködtek a javítgatók, mivel a mindennek kimondása-megmutatása nemhogy serkentené a demográfianövelő kedvet, de csökkenti. Pusztán azért, mert már nem érdekes az, amit folyton lát vagy hall az egyébként szaporodni vágyó ifjúság. S ha valaki ezek után rám süti, hogy szemérmetes vén szatyor vagyok, állok elébe, a vélemény kinyilvánítása szíve joga mindenkinek. Nekem is.
És ezzel el is jutottam a jó hosszúra sikeredett felvezető végére, ugyanis nem a névtelen trágárkodásról akartam szólni, hanem – elnézést, hirtelen nem is tudom, hogyan nevezzem – az erősen szelektív „moderálásról\". Jobb kifejezést nem találtam, és mivel leginkább a szelektív halláshoz hasonlítanám, hát azért került be a szövegbe. Szóval mi bajom is van nekem már megint? Helyesbítek: még mindig. A szakmai ártalom. Látom, hogy egyre inkább divattá lesz a Facebookon különböző életbölcsességek, jó tanácsok, magvas gondolatok, idézetek felpakolása – a barátok, ismerősök okulására. Ezzel mondjuk még talán ki is tudnék egyezni, bár a szövegek nagy része afféle „nincs más hátra, mint előre\" típusú blődli, de a közösségi oldal sem az akadémiák akadémiája.
A baj az egésszel az, hogy olyan szörnyű helyesírási hibákkal tarkítottak ezek a legtöbbször virágokkal, madarakkal, kutyákkal és macskákkal körített szövegek, hogy a hajam folytonosan az égnek áll tőlük. Diákjaimnak mindig azzal érveltem, hogy a helyesírás elsajátítása az nem az én heppem, de gondoljanak a majdani munkaadójukra, aki hibás jelentkezést kap, vagy a szerelmükre, aki legyen bár fülig bepistulva, a hibáktól hemzsegő vallomás beszúrja lelkébe az első tüskét. Ezért is volna olyan jó, ha végre akadna a moderálók közt olyan, aki nemcsak a jó modort, de a helyesírást is ismeri – és szívügyeként bánik is vele!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!