JEGYZET – Végveszélybe került a spanyol államiság. A hispánok immár maradék nemzeti önbecsülésüket is feladták, és meghajoltak az állam összeomlását célzó erők előtt.
2015. március 15., 11:112015. március 15., 11:11
A madridi illetékesek a kozmopolitizmus förtelmes bűnébe esve úgy döntöttek, hogy a 112-es segélyhívó rendszer diszpécserszolgálatán bevezetik a román nyelvet is. Vagyis románul tudó diszpécsereket is alkalmaztak, hogy ezáltal is könnyebbé tegyék a kommunikációt a spanyol fővárosban, illetve környékén élő mintegy kétszázezer román számára.
A döntés nyomán kisebb zavar támadt az erőben, azt ugyanis egy romániai szélsőséges portál is lehozta. Ez még nem baj, azonban a Kolozsváron szerkesztett portál – bizonyára szerkesztői figyelmetlenség nyomán – pozitívumként tálalta a hírt, azzal a címmel, hogy Spanyolországban tisztelik a románokat.
Ha valaki esetleg átsiklott volna a kellemetlen baki fölött, akkor ezúton hívjuk föl rá a figyelmet. Elvégre, ha egy médium minden egyes olyan hírt, amely arról szól, hogy a Kolozsvárott élő magyar közösség magyar nyelvhasználatot és magyar feliratokat követel, szélsőséges, anarchista és szeparatista törekvésként tálal, a következetesség jegyében így kell gondolkodnia minden hasonló törekvésről, amely a kisebbségi nyelvek használatát szorgalmazza.
Különös tekintettel arra, hogyha Erdélyben az őshonos magyar közösségtől hazafias tett megtagadni az anyanyelvhasználatot, akkor különösen elfogadhatatlan, hogy a Spanyolországban nem őshonos, csupán bevándorlóként jelen lévő román közösség bármilyen nyelvi jogot élvezzen.
De a figyelmetlenség a jelek szerint ragadós, hiszen egy másik eltökélt román hazafi sem volt eléggé éber, pedig ráadásul ő állítólag Spanyolországban él. Arról az alakról van szó, aki gyakorlatilag főállásban végzett tevékenységgé nemesítette a magyargyűlöletet, és jóformán semmi mást sem tesz, csak folyamatosan feljelent minden olyan kezdeményezést, amely a magyar nyelvhasználattal, illetve önrendelkezési igényekkel kapcsolatos.
De sebaj, nézzük el nekik ezt az apró kisiklást, hiszen minden jóvátehető. Úgyhogy kedves, szélsőségesen magyarellenes román soviniszták, várjuk az általatok szerkesztett felületeken a spanyol nemzet becsületébe gázoló, a Spanyolországban élő román közösség számára meg nem érdemelt többletjogokat biztosító intézkedés határozott elítélését.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!