2010. március 24., 09:412010. március 24., 09:41
Ha ugyanis szigorúan ideológiai szempontból tekintjük a különböző pártokat, akkor a Ponta által irányított alakulatnak a szociáldemokrácia elvei alapján az elesettek, az elnyomottak – így például a nemzeti kisebbségek – érdekében kellene kiállnia, mint ahogy azt például a PSD nyugati testvérpártjai teszik. Persze tudjuk jól, Romániában a pártok és az ideológiák mindig is meglehetősen kibogozhatatlan viszonyban álltak egymással, hiszen ez az az ország, ahol annó még a proletár internacionalizmus is tökéletesen összeegyeztethető volt a fasizmusba hajló mélynacionalizmussal.
Nem csodálkozhatunk hát, ha a kommunista utódpárt a „nagy előd” nyomdokaiba lépve egy kis magyarellenességgel próbálja megtépázott imázsát feljavítani, és Ponta a Székelyföld közepén Corneliu Vadim Tudor mellett állva előbb olyan uszító beszédet ad elő, amelyre még a nagy-romániás pártelnök is elismerően csettint, majd egy nappal később azt bírja mondani egy tévéstúdióban, hogy amúgy Tőkés László az, aki még Vadimnál is szélsőségesebb. Valószínű ugyanakkor, hogy Pontát nem elsősorban a zsigeri magyargyűlölet vezérli, amikor Székelyföld-tagadóvá lép elő, hanem az a maxima, amely szerint egy kis magyarozás mindig hozhat néhány százaléknyi többletszavazatot a konyhára.
Főleg akkor, ha az ember a sokadik a választási vereség után éppen ellenzékben sínylődik. Ponta most azt használja ki, hogy a nacionalista diskurzustól amúgy szintén nem idegenkedő PDL az RMDSZ szavazataira szoruló kormánypártként nem vehet részt a maroshévízihez hasonló megmozdulásokon. Akciója ugyanakkor kétélű fegyver lehet. Igaz, hogy válság idején a nacionalista érzelmek felkorbácsolásával szavazatokra válthatók a polgárok frusztrációi, ám a válság nem tart örökké, és a PSD is kerülhet még olyan helyzetbe, amikor szüksége lehet a magyarok voksaira. Még akkor is, ha Mircea Geoană elnökválasztási kudarca után úgy tűnik: a magyarok most nem kérnek a PSD-ből. Viszont vadimi diskurzussal csak azt érik el, hogy ez tartósan így maradjon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok