JEGYZET – Valahányszor iskoláról beszélünk, szinte kizárólag csak a két abszolút főszereplő, a diák és a tanerő kerül terítékre, általában egymásra hárítva a gyengébb eredmények bűnét.
2014. május 18., 22:472014. május 18., 22:47
Elvétve átrepül ugyan a színen egy-egy minisztériumi vagy tanfelügyelőségi papírmozgató, de aztán ki is lép a képből. Legritkábban viszont a szülőkről hallani, pedig hát némi beleszólásuk nekik is lenne csemetéik sorsába. Nem is kevés.
A napokban közölt hírrel kapcsolatban mindenképpen erősen megoszlik majd a családok véleménye. Nagy megvalósításként hírelték ugyanis, hogy milyen jelentősen fogják növelni a szakközépiskolákban, illetve az érettségi utáni – valaha technikumnak nevezett –szakirányú képzést nyújtó tanintézetekben a helyek számát.
Bravó, ez önmagában nagyon dicséretes intézkedés. Újdonságnak ugyan nem mondanám, mert volt már 2000 táján egy ilyesfajta kampányakció, a szakiskolákat még át is keresztelték „szépmesterségek műintézetére” (arte şi meserii), de csődöt mondott a – feltehetően – jó szándék. Akkor is, később is a sokat emlegetett emberi tényező kavart be, mármint a felturbózott szülői ambíciók.
Alig volt olyan tanév, amikor szinte közelharcot ne kellett volna vívnom olyan szülőkkel, akiknek az ügyes kezű, kreatív, bármilyen szakmai feladattal könnyen megbirkózni akaró gyermekét arra kényszeritették, hogy elméleti profilú osztályokban kínlódjanak, csak azért, mert a rokonok, munkatársak, szomszédok, barátok és irigyek megkérdezték, vajon éppen az ő családjuk ne engedhetné meg magának a csemete igényes taníttatását?!
Bebizonyították hát, hogy de még mennyire megengedheti! Félő, hogy most is ez lesz: hiába a sok hely, a gyereknek tilos lesz szakmát tanulnia. Pedig biztosan indítanak majd mechatronikának nevezett „ezermesterképző” osztályokat is, olyat, ami a németországi szakoktatás slágere. A 21. század igényeinek minden szempontból megfelelő, a víz-, villany-, gázcsőszereléshez, kőművesmunkákhoz, famegdolgozáshoz is értő fiatalokat képző profil.
Nálunk viszont az ipar felszámolásával együtt a szaktudás is gyorsan elvesztette a hitelét, nagyban zajlik a különböző elméleti diplomák halmozása, amihez sajnos munkalehetőség alig társul. De a szülői dagadozó keblek minderről makacsul nem hajlandóak tudomást venni. Kár, épp a gyermek nagy-nagy kára!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!