JEGYZET – Mostanában az áfacsökkentéssel kapcsolatban zakatol a cséphadaró: sorolják a számokat, ugrálnak százalékról százalékra, de a lényegről ugyanúgy elfeledkeznek, mint huszonöt éve már annyiszor.
2015. április 19., 19:272015. április 19., 19:27
Azt talán még elfogadnám, hogy ne holnaptól, ne hétfőtől vagy tegnaptól, tegnapelőttől csökkenjen az öt éve egyetlen pöccintéssel megugrasztott áfa, hanem csak június 1-jétől, de miért csak júliusban kezdjük majd a hatását érezni? Miért gyűrűzik be már másnap az emelés átkos hatása, a csökkenés viszont erősen késleltetett?!
Nem tudtam már a 90-es évek derekán sem, hogy miért csapódott le a kőolaj világpiaci áremelkedése már másnap a kenyér árában, a csökkenés után elmaradt áresést viszont azzal magyarázták, hogy nem azonnali a hatás. Nem földhözragadtan kell számolni, és egyáltalán, nekünk nem az erre-arra számolgatás a dolgunk, hanem ha valamit venni akarunk, azt a pillanatnyi áron fizessük ki, és húzzunk el gyorsan az áruval, ne kreáljunk hangulatot a kérdezgetésből fakadó ácsorgással.
Most is ugyanez zajlik: ha valaki meg meri kérdezni, hogy is állunk ezzel az áfával, a szakértőknek nevezett valakik olyan arcot vágnak, mintha legintimebb titkaik felől érdeklődtek volna a lehető legilletéktelenebbek. Lerí róluk az undor, és örüljünk, ha odavetnek elénk egy-egy válasznak szánt szót.
A másik hasonló hír a képviselők-szenátorok háza tájáról jött: ők, akik bármiféle etnikai nézeteltérést mellőzve munkaszünettel tartanak be szigorúan minden szentséges napot egymás vallásában, ünnepelnek, ha kell, ha nem, alig bírva ki keddtől csütörtökig az ücsörgést a parlamenti karosszékekben, most váratlanul összecsődültek, mondván: dolgoznak. Csakhogy hamar kiderült a munka tárgya: újabb különleges nyugdíj megszavazása – maguknak. Ezúttal a mandátumaik száma alapján.
Osztottak, szoroztak, s az alapnyugdíjukhoz csapott „felkentségi” juttatás az egekig emelkedett. Európai parlamenti tagok nyugdíját emlegették, elfeledkezve a hazai összegekről, de talán épp ezért nem jön be majd mégse ez a hallatlan arcátlanság. Vagy valakinek még időben eszébe jut: valódi munkájuk alapján számíttassák ki a kegydíjukat, ne az utazgatás és láblógatás alapján!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!