A szülők túlnyomó többsége akkor nyugszik meg, ha a gyerek végre megszerzi a felsőfokú végzettséget, eközben pedig a jelentős tőkével rendelkező, egyre csak terjeszkedő ipari-gazdasági szereplők sok energiát fordítanak arra, hogy mesterséget tanult fiatalok hiányában bukott egyetemistákat, okleveles munkanélkülieket szakmunkássá képezzenek.
2013. szeptember 10., 18:302013. szeptember 10., 18:30
Évtizedekkel ezelőtt nagy szó volt, ha a család valamelyik sarja egyetemet végzett. Akkoriban még a szakmunkának is megvolt a becsülete, főleg a vidékről a városokba költözött réteg körében. A rendszerváltás után azonban, amikor gombamód szaporodni kezdtek a felsőfokú oklevéllel kecsegtető maszek \"diplomagyárak\", már nem volt elég a szakiskolai végzettség, ugyanis hamar megugrott a mérce a közember szemében: \"Nehogy már pont te ne tudj elvégezni egy egyetemet, fiam\", \"Bezzeg, ha én megtehettem volna, most nem így élnénk\".
Ma már egyértelmű, hogy a felsőfokú végzettség önmagában semmit sem garantál. Lehet ezért a valós viszonyokra fittyet hányó oktatási rendszert, a felkészületlen tanárokat vagy a lusta diákokat okolni, az azonban egyértelmű, hogy félreképzés folyik. A kereslet és a kínálat messze nincs összhangban a munkaerőpiacon, ezt pedig csakis egy gyökeres mentalitásváltással lehet helyrehozni.
A folyamat önmagát gerjeszti, hiszen sok diplomás rákényszerül a kétkezi munkára. És amikor a mondjuk asztalosnak beálló közgazdász nem szégyenként, hanem új lehetőségként fogja fel a pályaváltást, már igazi kihívásokat is képes találni új munkájában – egy saját kezűleg elkészített bútor jóval nagyobb sikerélményt nyújthat, mint a havi könyvviteli kimutatás leadása.
Az elméleti álértelmiség-képzés hosszú távon fenntarthatatlan. Erre a gazdasági válság világított rá, amely durván tisztázta a munkaerő-piaci viszonyokat. Pályatervezéskor a biztos megélhetés megteremtése nagyon fontos szempont, ezt pedig a sokszor csak vágyálmokat szövögető szülőknek is el kell fogadniuk. Mert a gyereknek nem csak akkor van esze és jövője, ha legalább 15 évet végigbifláz az iskolapadban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!