2011. december 23., 10:122011. december 23., 10:12
Mindkettő káros, és tájainkra mindketten az angolszász világból érkeztek – hiszen igaz ugyan, hogy a magyarokon kívül szinte az összes népnél egy hófehér szakállú idős úriember szállítja házhoz a karácsonyi ajándékot, de hozzánk mégiscsak elsősorban az amerikai filmekből és mesékből jutott el az a változat, amely szerint Santa Claus karácsony éjszakáján a kéményen keresztül lemászva tölti meg az ajándéktárolásra szolgáló zoknikat, egy füst alatt megoldva ezzel a kéménysepréssel kapcsolatos gondokat is.
(Amúgy nálunk már csak ezért is problémás a Santa Claus-kultusz: pláne városon meglehetősen kevés kandallóval ellátott ház van, ergo a fehér szakállúnak alternatív útvonalat kell választania. A hagyományokhoz ragaszkodva használhatja a fűtési rendszert, de valljuk be, elég röhejesen festhet, amikor egy Télapó karácsony éjjel a radiátor csapján folyik ki.) Amúgy az angolszász ünnepek különösebben nem érdekelnek, felőlem az osztogat plüssszíveket Valentin-napkor, és öltözik töklámpásnak halloweenkor, aki akar, de a Jézuskát nem adom
. Akár szabadságharcot is hajlandó vagyok hirdetni azért, hogy mi magyarok megtarthassuk karácsonyi ajándékszállítónak a Jézuskát (alternatívaként az angyalt). Az ellenség ugyanis immár stratégiai fontosságú helyre férkőzött be: a néhány hónapja amúgy egyre nézhetőbb Magyar Televízió idei karácsonyi dalának klipjében két kisgyerek éppen azt lesi meg, ahogy a Télapó plüssmacit helyez a karácsonyfa alá.
Holott nálunk az illető ősz úriember december ötödikén, Mikulás néven ajándékoz – és már csak hajlott korára való tekintettel sem korrekt, hogy karácsonykor is ajándékcipelésre késztessük. Apropó korrektség: a karácsony ellen a politikai korrektség jegyében is támadást intéztek. (A politikai korrektség az a gyakorlat, amikor egy problémát – például az európai őslakosok és a bevándorlók közötti konfliktusokat – úgy próbálunk megoldani, hogy bizonyos kifejezések helyett más szót használunk. A londoni városkép idei, zömmel bevándorlók leszármazottai általi átrendezése is jelzi e gyakorlat hatékonyságát.)
Legutóbb a Thomas, a gőzmozdony című mesesorozat egyik epizódjából vágták ki a karácsony szót, helyette téli ünnepről, a karácsonyfa helyett pedig ünnepi fáról beszélnek, nehogy megsértsék a nem keresztény kultúrkörbeli nézőket. Hogy erről, valamint a karácsonyi Télapó-kultusz intézményes magyar majmolóiról mit gondolok, azt – a karácsony és a politikai korrektség jegyében – most inkább nem írnám le.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.