2011. június 10., 10:382011. június 10., 10:38
Ha csak ez a szándék vezérli mindazokat, akik több megye összevonásával lényegesen átrajzolnák az ország közigazgatási térképét, nos ebből aligha sülne ki vajmi jó, és aligha érvényesülne az az – egyébként hamis – elmélet, miszerint kevesebb megyével jobban lelehetne hívni a fejlesztéshez mérhetetlenül szükséges európai uniós forrásokat. Merthogy azokhoz aligha megyék száma és mérete okán nemjut hozzá Románia, hanem annál inkább az agyonközpontosított, balkáni típusú, amolyan patópálos ügyintézés miatt. Jó volna látni azokat a felméréseket és tanulmányokat – ha léteznek –, amelyek nyomán a többféle változat szerinti vonalakat meghúzták. Vagy meghúznák. Sejtem, hogy ilyenek nincsenek, így alapos a gyanúm, hogy a mondvacsinált takarékosság és a majdani hatalomgyakorlás hogyan továbbja mellett a forgatókönyvbe jó adag olyasfajta szubjektív tényező is beletartozik, amely a magyar tömbvidékeken – például a Partiumban, a Szilágyságban, a Székelyföldön –, de akár a szórványban is tovább nyirbálná, ha éppen el nem lehetetlenítené a magyarok beleszólási lehetőségét. Ami a nemzetállami törekvések kiteljesedését jelenti, és aminek ránk nézve katasztrofális következményei lesznek. Ne szépítsük: egy, a mai Brassó, Maros, Hargita és Kovászna megyékből álló „nagymegye” a Székelyföld beolvasztását, tehát az utolsó vár elestét jelenti.
A kérdésben néhány érdekes vélemény látszik körvonalazódni. Az egyik szerint Romániát kizárólag gazdasági és társadalmi szempontok szerint kell újraosztani, a másik szerint a két világháború közötti, ún. kistérségi felosztáshoz kellene visszatérni. A harmadik vélemény szerint a kantonok országa, Svájc a követendő példa, ahol a helyi közösségek döntési joga és pénzforrásaik a lehető legnagyobbak. És ahol – figyelem– éppen az egész ország jóléte és svájcióra-típusú működése, ezen belül pedig az állampolgárok jó közérzete érdekében a társadalmi és gazdasági szempontok mellett a földrajzi, kistérségi, történelmi és nyelvi szempontok és sajátosságok is érvényesülnek. Ezt tessenek lemásolni!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!