JEGYZET – A kérdésre, hogy mikor kezdődött a történelem, más és más népek eltérő választ adnak. Időszámításuk is ezért különbözik: bele lehetne zavarodni, bár a sok ezer év eseményeinek előszámlálása nem is okoz olyan nagy gondot például a kínaiaknak, hisz van mit számon tartaniuk.
2015. március 31., 19:452015. március 31., 19:45
A mi közvetlen környezetünkben élők – szerencsére?! – nem a távol-keletiekhez hasonló lelkületű emberek: úgy éltek le évszázadokat, hogy békésen terelgették erre-arra nyájaikat, s ha valami „jöttment” idegeneknek kedve szottyant elvenni a netán még beszélni is tudó báránykákat, akkor készségesen átengedték őket, ha pedig nagyon kellett, fejüket is a tőkére hajtották, gondolván, végezzenek velük is, ha már oda a nyáj.
De egyszer csak megfordult a széljárás, és a szelíd áldozatokból vérmes győzők lettek, akik erre-arra kaszabolva nyesték le azok leszármazottjainak a fejét, akik eredetileg kinézték maguknak az ékesszóló barikával egyetemben azt a csodanyájat. Nem volt ez olyan nagyon régen, még száz esztendeje sincs, na de matematikailag hiába kevesebb a néhány évtized a több évszázadnál-évezrednél, a győzőknek ez mit sem számít. Most is lehajtják a fejüket, csak ezúttal nem a bárd alá, hanem a homokba, mint a struccok.
És az időt sem a táltos bárányok észjárása szerint számolják, hanem mint a jámbor, nagytestű futómadarak. Magyarán számukra minden akkor kezdődik, amikor ők lettek a janik. Például ma már jó nagy hangon rikoltozzák, hogy a két évezredes katolikus egyház az ő államuktól olyan épületeket perelt-kapott vissza, amiben közintézmények működtek. Csak annak felejtettek el utánajárni, hogy eredetileg milyen állam melyik intézménye építette fel ezeket, kiknek és mi célból.
A kétszázötven éve működő iskolában vagy a százötven éve folyamatosan játszó színtársulatban az addigi működtetők és a hatvan éve betelepedők között milyen időszámítás járja?! Na ezek azok a kérdések, amelyekkel a homokba busa fejüket mélyen belefúró struccok nem foglalkoznak. Válaszként legfeljebb megrázzák fartollaikat, kavarnak egy kis szelet, de megy minden tovább.
Őket úgysem zavarhatja ki senki és semmi, mert ha lábukat nem is vetették meg hasonlóan régi épületekkel, fejükkel birtokon belül vannak, jó mélyen benn a homokban. Onnan pedig kibújni soha nem lesznek hajlandók!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!