Érdeklődés hiányában egyelőre elmaradt a román és bolgár munkavállalók, illetve potenciális „szociális élősködők” nagy-britanniai inváziója azt követően, hogy London január elsejétől feloldotta a két ország polgáraival szembeni munkaerő-piaci korlátozásokat.
2014. január 06., 11:172014. január 06., 11:17
Azonban az a gyakran már hisztérikus kampány, amelyet a brit politikusok és a sajtó egy része folytatott a két ország ellen, és amely immár Németországban és Franciaországban is visszhangra talált, komoly aggodalmakra ad okot azzal kapcsolatban, mi is lesz az amúgy is gazdasági válság tépázta Európai Unió sorsa.
A válság pozitív hozadékkal is bír: megmutatta, mennyire voltak őszinték az európai szolidaritásról szóló kijelentések. A nyugati tagállamok reakciói azon szkeptikusok malmára hajtják a vizet, akik szerint csupán a volt kommunista országok piacához, illetve olcsó munkaerejéhez próbáltak minél könnyebben hozzáférni, amikor azonban beütött a válság, igyekeznek a keleti tagállamok, illetve az onnan érkező munkavállalók nyakába varrni a saját gondjaikat.
Mindezzel szemben persze felhozható érvként, hogy a nyugati tagok jelentős összegekkel járulnak hozzá az újak infrastruktúrájának és gazdaságának fejlesztéséhez, és a határok átjárhatósága is megfizethetetlen előny – azonban az, hogy most egyes régebbi EU-tagok épp az új tagállamok polgárainak szabad mozgását korlátoznák, teljesen ellentétes mindazzal, amit korábban ígértek. Olyan a helyzet, mint a hatvanas években játszódó amerikai viccben, amikor a buszsofőr kijelenti, hogy vége szegregációnak, nincs fekete és fehér, ezentúl olyan, mintha mindenki egyszínű, mondjuk kék lenne. Úgyhogy tessék felszállni: a világoskékek előre, a sötétkékek hátra.
Most kicsit olyan, mintha az „egyenlők” között a régi tagállamok lennének a világoskékek, az újak meg a sötétkékek. Jó lenne ezen változtatni, nehogy az legyen a vége, hogy az unió nem a szubszidiaritáson, az együttműködő régiók közösségén alapuló entitás lesz, hanem egy mindenben diktálni akaró brüsszeli vízfej, valamint az egyenlők között is egyenlőbb, arrogáns nyugati, illetve a másodrendű keleti tagállamok összessége.
Utóbbi esetben ugyanis az egész EU-projekt jövője tűnik sötétnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!