2011. június 21., 09:112011. június 21., 09:11
Így hát a késői fizetők is korán keltek, hogy hétfőn elsők között legyenek a kasszánál, nehogy villanyáram nélkül maradjanak. Arra viszont senki nem számított, hogy ilyen sokan lesznek a „késő kásák”, ez jól látszott a megnyúlt ábrázatokon, amikor szomorúan konstatálhatta mindenki, hogy a két kasszából csak az egyik van nyitva – miért is nyitották volna ki mindkettőt –, és felmérhette, hogy minden bizonnyal legalább egy órába telik, amíg sorra kerül, és „kiperkálhatja” pénzét a villanyáramért. Hogy jobban teljen az idő, az emberek „szocializálódni” kezdtek, és miután mindenki eleget zsémbelt amiatt, hogy „igazán kinyithatnák a másik kasszát”, nosztalgiázni kezdtek. „Kellett volna hozzunk tejesüveget, hátha adnának tejet” – mondta az egyik férfi felelevenítve azokat az időket, amikor hajnali öt órakor álltunk sorban az élelmiszerüzlet előtt, hogy hét órakor elsők legyünk, mert így még volt némi esély arra, hogy egy liter tejjel boldogabban térjünk haza.
De felemlegettük a félkilónyi húsért, narancsért és a fejadagra osztott kenyérért állt sorokat is, a „butéliasorról” nem is beszélve. S ha már itt tartunk, csak és kizárólag az ifjú generáció kedvéért mesélem el, hogy volt olyan időszak, amikor az úgynevezett „butéliáért” – szebbik nevén aragázpalackért – három-négy napot is álltunk sorban. Sőt ennek külön forgatókönyve és jellegzetes szereplői voltak, mert senki ne gondolja azt, hogy egy személy képes lett volna akár egy napot is a lánccal összekötözött palackok mellett állni. Volt néhány nyugdíjas vagy éppenséggel sok szabadidővel rendelkező ember – mert abban az időben munkanélküli nem volt –, és ők szívességből vagy csekélyke „honoráriumért” egymást váltogatták éjjel-nappal, míg megérkezett a „butéliás autó”. Akkor aztán pillanatok alatt mobiltelefon nélkül is előkerült minden palacktulajdonos… Szóval ezeket emlegettük fel, amikor az egyik sorban álló csendesen megjegyezte: „Akkor a sorállás után volt reményünk arra, hogy valamihez hozzájutunk, most viszont azért állunk, hogy a pénzünket elvegyék.” Hát, ezt is megértük…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!