2011. szeptember 27., 10:142011. szeptember 27., 10:14
Sokat panaszkodtam már ebben a rovatban a szerény lakótelepi hajlékunkban előforduló kellemetlenségekről, de valahogy mintha minden alkalommal előállna valami teljesen új, szinte nap mint nap izgalmasabbnál izgalmasabb meglepetések várnak otthon. Először is ismét nincs meleg vizünk több mint egy hónapja. Ennek oka csak a szokásos (ami attól persze nem elfogadhatóbb): a lakóközösség egyes tagjai nemhogy hónapok, de évek óta nem fizetnek rezsit, ezért évről évre előfordul, hogy a több száz lakásban leállítják a melegvíz-szolgáltatást. Azoknál is, akik egyébként fizetnek – de ez már egy hosszabb történet. Nem mondom, hogy megszoktuk már, de egyelőre meg sem szöktünk.
A szemközti tömbház alatt tanyázó vándor népek rendszeres felbukkanása szintén nem feltűnő már, mint ahogy a – szerintem hozzánk már hazajáró – rendőrök megjelenése sem az. A szervek persze mást nem tesznek, minthogy kettőt-hármat (ahány fér) betesznek a rendőrautóba, s elviszik, csak azért, hogy a maradék nyolc még hangosabban háboroghasson az éjjel hátralévő részében. A szomszédok nemrég épp az ablakunk alatt építettek maguknak kártyaklubot – faülőkék és egy csendes szombat reggelen összefűrészelt asztalka –, ahol minden áldott nap megy a zsuga, persze hangos káromkodásokkal fűszerezve. Mit mondjak, tegnapelőtt már meg sem lepődtünk, amikor a villany sem gyulladt meg a lakásban. Mint kiderült, a bejárat előtti, ránézésre épp százéves biztosítéktáblában égett ki az egyik biztosíték. Az áramszolgáltató emberei példás gyorsasággal odaértek. Szakértői közbelépésükből annyit láttunk, hogy a nyitott doboz előtt állva a nagyobbik darab, akinek a szájából egy nyalóka vége lógott ki, rémülten rászól a kisebbikre, hogy az nehogy odanyúljon a kapcsolókhoz, mert még meg találja rázni az áram. A félig szopott nyalóka persze azóta is ott árválkodik a doboz alatt a földön, a kukáig már valamiért nem jutott el. Mi pedig néha azon gondolkodunk, mikor válik a fejünk fölötti tető is nélkülözhető luxussá.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok