Gondosan előkészített zsákokba megállás nélkül lapátolják az odahordott homokot, aztán kézről kézre adva púpozzák a rögtönzött zsákokat.
2013. június 18., 22:002013. június 18., 22:00
Szó alig esik, dolgozni kell, mert jön az ár. Ahol kisebb a veszély, átmennek segíteni oda, ahol nagyobb lehet majd a pusztítás. Ha nem sikerül megállítani. Ha...
Vágás: más tájék, más kép. Jól öltözött hölgyek-urak ülnek a tárgyalóasztal körül, és arról beszélnek, hogy máshol milyen nagy a baj. Képmutató együttérzéssel sopánkodnak az előreláthatóan sok milliárd eurós káron, de szemük sarkában ott bujkál a káröröm, hogy na végre, a sokat emlegetett bezzegnémetek, most rájuk húzták a vizet.
A beszélgetők közt akad olyan, aki halkan megemlíti, hogy az ár félúton nem fog visszafordulni, mert a folyóvizek makacsok, nem adják fel, amíg a torkolathoz nem érnek. Szerény megjegyzését nagyhangú kiabálás követi: micsoda rémhírek, nálunk nem lesz olyan nagy a baj, már most lehet tudni, hogy erősen apadni fog. Ajjaj, ezt hallottuk négy éve is, amikor az elnökválasztási hajrá oltárán beáldozták a felénk araszoló válságra való felkészülést. Akkor heherészve mondta a minden felelősségtől mentes újabb öt évet kicsikaró játékos elnök, hogy nincs mit tennünk, a válság semmiképp sem akar ideérni.
Talán érződött valami enyhe fuvallatnyi előszele, de már az is messze fúj. Aztán tudjuk, mi következett, s hogy mai napig mindent a krízisre kennek. Vágás: a tájék ugyanaz, csak a kép változik. Száguldó, folyammá duzzadt patakok, összedőlő házak, árral sodródó emberek, állatok. Mindenüket elvesztett öregek fejüket fogva zokognak. Körülöttük csak a haragos sodrást látni.
Vágás: más tájék, más kép. Az ár a fővárosig ért. Ahol megértek már sok árvizet, de ilyet még soha. Neki kell feszülni. Szembeszállni, vállvetve. Mert győzni csak így lehet. És sikerült. Egyetlen emberélet elvesztése nélkül. De dínomdánomról szó sincs, majd ha minden tiszta lesz, a károknak nyoma vész, akkor talán. Vágás: más tájék, más kép. Asztal mellől a vizekért is felelős miniszter asszony valami hidrológiai térképről beszél, amit évekkel ezelőtt, még államtitkár korában készíttetett. És betett egy fiókba. Most, visszatérve, ugyanott találta. De a nyilvánosság előtt ígéri, hogy sebaj, két-három hónap múlva készen lesz az időszerűsítése. S hogy addig jön az ár? Jött már elégszer, sosem volt úgy, hogy valahogy ne legyen. Igen, így van: lehet sodródni az árral valamerre, és szembe szállni vele is lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!