
Gondosan előkészített zsákokba megállás nélkül lapátolják az odahordott homokot, aztán kézről kézre adva púpozzák a rögtönzött zsákokat.
2013. június 18., 22:002013. június 18., 22:00
Szó alig esik, dolgozni kell, mert jön az ár. Ahol kisebb a veszély, átmennek segíteni oda, ahol nagyobb lehet majd a pusztítás. Ha nem sikerül megállítani. Ha...
Vágás: más tájék, más kép. Jól öltözött hölgyek-urak ülnek a tárgyalóasztal körül, és arról beszélnek, hogy máshol milyen nagy a baj. Képmutató együttérzéssel sopánkodnak az előreláthatóan sok milliárd eurós káron, de szemük sarkában ott bujkál a káröröm, hogy na végre, a sokat emlegetett bezzegnémetek, most rájuk húzták a vizet.
A beszélgetők közt akad olyan, aki halkan megemlíti, hogy az ár félúton nem fog visszafordulni, mert a folyóvizek makacsok, nem adják fel, amíg a torkolathoz nem érnek. Szerény megjegyzését nagyhangú kiabálás követi: micsoda rémhírek, nálunk nem lesz olyan nagy a baj, már most lehet tudni, hogy erősen apadni fog. Ajjaj, ezt hallottuk négy éve is, amikor az elnökválasztási hajrá oltárán beáldozták a felénk araszoló válságra való felkészülést. Akkor heherészve mondta a minden felelősségtől mentes újabb öt évet kicsikaró játékos elnök, hogy nincs mit tennünk, a válság semmiképp sem akar ideérni.
Talán érződött valami enyhe fuvallatnyi előszele, de már az is messze fúj. Aztán tudjuk, mi következett, s hogy mai napig mindent a krízisre kennek. Vágás: a tájék ugyanaz, csak a kép változik. Száguldó, folyammá duzzadt patakok, összedőlő házak, árral sodródó emberek, állatok. Mindenüket elvesztett öregek fejüket fogva zokognak. Körülöttük csak a haragos sodrást látni.
Vágás: más tájék, más kép. Az ár a fővárosig ért. Ahol megértek már sok árvizet, de ilyet még soha. Neki kell feszülni. Szembeszállni, vállvetve. Mert győzni csak így lehet. És sikerült. Egyetlen emberélet elvesztése nélkül. De dínomdánomról szó sincs, majd ha minden tiszta lesz, a károknak nyoma vész, akkor talán. Vágás: más tájék, más kép. Asztal mellől a vizekért is felelős miniszter asszony valami hidrológiai térképről beszél, amit évekkel ezelőtt, még államtitkár korában készíttetett. És betett egy fiókba. Most, visszatérve, ugyanott találta. De a nyilvánosság előtt ígéri, hogy sebaj, két-három hónap múlva készen lesz az időszerűsítése. S hogy addig jön az ár? Jött már elégszer, sosem volt úgy, hogy valahogy ne legyen. Igen, így van: lehet sodródni az árral valamerre, és szembe szállni vele is lehet.
Románia jelenleg nem képes szavatolni polgárainak biztonságát – ez a szomorú következtetés szűrhető le az egy hete bekövetkezett galaci drónincidensből és a pénteki konstancai robbanásból.
Egy botrány sohasem jön jól, de az RMDSZ és az erdélyi magyar közösség számára most még az átlagosnál is károsabb, hogy Demeter Andrásnak trágár kifejezések és a román nemzeti érdekkel kapcsolatos kijelentések kapcsán le kellett mondania.
A választók kitessékelték a demokrácia ajtaján, ám a rendszer ünnepélyesen visszavezeti őt a hátsó bejáraton – egyenesen a díszterembe, a miniszterelnöki székbe.
Hát ez nagyon megérte – vonhatjuk le nem kevés iróniával a következtetést a Szociáldemokrata Párt kormánybuktató kalandja után a legfrissebb felmérések fényében.
Volt egy idő, amikor közszájon forgott a román bonmot, miszerint Romániában azért tartanak választásokat, hogy kiderüljön: kivel fog együtt kormányozni az RMDSZ.
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
szóljon hozzá!