Történelmi nap volt a csütörtöki Skócia számára. És nem csupán Skócia, hanem Európa számára is.
2014. szeptember 18., 21:022014. szeptember 18., 21:02
A skótok hivatalos népszavazáson járulhattak az urnákhoz, hogy eldöntsék: részei akarnak maradni Nagy-Britanniának, vagy független Skóciát szeretnének. A népszavazásnak várhatóan nem csupán Nagy-Britannián belül lesznek kihatásai, hanem Európa-, és talán világszerte. Így akár a magyar önrendelkezési törekvések is nyerhetnek általa. Nemcsak abban az esetben, ha a függetlenségre voksolnak többen. Sõt a mi szempontunkból tökéletesen mellékes, hogy mi a szavazás végeredménye.
A skót példa azért releváns, mert az évszázadok óta angol fennhatóság alatt álló ország polgárai az önrendelkezés jogát szabadon gyakorolva dönthettek sorsuk további alakulásáról. Ezért pedig a legnagyobb elismerés illeti Londont, a brit kormányt, hiszen, még ha fanyalogva is, de korrektül, igazi angol „úriemberként” állt a kérdéshez, és elismerte: a skótoknak jogukban áll eldönteni, hogy akarják-e továbbra is hazájukban a brit fennhatóságot, vagy sem.
Tehát nem a függetlenség ügye, hanem az önrendelkezési jog szabad gyakorlása az, ami számunkra fontos. Ha az önállósodás mellett döntenek a skótok, ha továbbra is brit alattvalók akarnak maradni, a népszavazás tényét visszacsinálni már nem lehet. Ezek után már nehezen állja meg a helyét bármilyen érv például a hasonló témában kiírt katalán népszavazást „illegitimnek”, „alkotmányellenesnek” tekintõ madridi kormány részérõl. Elvégre ha az egyik európai népcsoport saját kezébe veheti sorsa alakulását, akkor milyen jogon tagadható meg ugyanez egy másiktól?
A román politikum és sajtó most persze vészharangokat kongat, és a magyar „szeparatizmus” fölerõsödésétõl tart. Az RMDSZ ennek ellenére a skót referendum napjára idõzítette autonómiaterve bemutatását. Ez vissza is üthet, de akár ellenkezõleg – függetlenül attól, hogy az erdélyi magyarság egésze egyetért-e a kampányra idõzített, számos pontban vitaható és vitatott tervezettel – erõteljesebbé is teheti az üzenetet: az erdélyi magyar közösség a skótokkal szemben nem függetlenséget akar. Az autonómiát, a román államon belüli önrendelkezés jogát azonban mindenképpen követeli magának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!