Ha nem emberek, régiók sorsáról lenne szó, viccnek kiváló lenne. Victor Ponta miniszterelnök ellentmondásosnak nevezte a Verespatakra tervezett színesfémbánya-projektet, amelynek hasznáról nincs meggyőződve, és közölte: parlamenti képviselőként a bányanyitás engedélyezéséről szóló törvénykezdeményezés ellen fog szavazni a törvényhozási vitán.
2013. szeptember 02., 19:142013. szeptember 02., 19:14
Mondja ezt nem sokkal azután, hogy kormánya – pontot téve a bukaresti hatóságok tizenöt éves határozatképtelenségére – egyértelműen áldását adta a cianidos bányászatra, a végső döntés felelősségét áthárítva a parlamentre. Karinthy Frigyes, a magyar humor nagymestere a Ponta-féle tudathasadásos esetekről írhatta híres gyöngyszemét: „Álmomban két macska voltam és játszottam egymással\".
A román miniszterelnök fejében sok-sok én csap össze egymással, egy egész ország jövőjével játszadozva. A vasárnap tucatnyi romániai és európai nagyvárosban lezajlott tüntetések egyik kolozsvári részvevője mindezt úgy jellemezte: ilyen skizofrén hozzáállást még nem tapasztalt politikustól.
Victor Ponta gondolt egyet, és jó pontokat akart begyűjteni a Verespatak-projektet támogatók, illetve ellenzők táborában egyaránt, nyilvánvalóan azért passzolva át az ügyet a parlamentnek, hogy bármilyen végkimenetel esetén moshassa kezeit. Vagyis a politikai megfelelés kényszere hajtotta, akárcsak a palagázkitermelés esetében, amit ellenzékből még hevesen bírált, hatalomra kerülve azonban az ország energetikai függetlensége megteremtésének egyetlen lehetőségeként állított be.
Ha Ponta magáncéget vezetne, kedvére váltogathatná a fejében az üzleti stratégiákat, egy kétharmados parlamenti többséggel rendelkező koalíció társelnökeként, miniszterelnökeként azonban katasztrófába sodorhatja az országot tudathasadásos politikájával.
És itt egyszerűen nemcsak Verespatakról van szó, hanem arról is, hogy ugyanez a kormányfő tárgyal a Nemzetközi Valutaalappal újabb hitelmegállapodásról, vagy teszi ki fölösleges fenyegetettségnek az országot a szíriai rezsimnek szánt távoli ökölrázással. A lényeg minden esetre az, hogy az igazságszolgáltatás remélhetőleg tudni fogja majd, melyik Victor Pontát kell felelősségre vonni a kormányfőként, képviselőként és politikusként elkövetett ámokfutásért.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!