JEGYZET – A felfordulás miatt lassan már megszokottá váló város körüli utazgatásaim egyike furcsa módon elakadt: a buszról átszálltam a villamosra – becsületére legyen mondva, akkor érkezett a megállóba, amikor az elektronikus kijelző írta, sőt talán majdnem egy perccel hamarább, felszálltunk és elindultunk.
2015. november 24., 19:392015. november 24., 19:39
Három megálló nem a világ, kényelmesen hátradőlve vártam a megérkezést. Egyszer csak megáll, előbb csenget egy éleset, majd kisvártatva kitárulnak az ajtók, és az emberek leszállnak. Én maradtam, mert nem siettem túlságosan, és mert képtelen vagyok született hiszékenységemtől megszabadulni, azaz hinni abban, hogy aminek működnie kell, az működni is fog.
Meresztgettem a nyakam, hátha meglátom, mi a baj, de csak egy kicsivel előttünk álldogáló másik villamost láttam. Gondoltam, valami olyan fura áramszünet lehet, ami csupán a járművek áramszedőit bénítja le, az ajtónyitó gombokat nem. Amikor viszont a mellettünk futó sínpáron feltűnt a szembejövő járgány, megdöbbentem. Ilyen diszkriminatív áramszünetek mégsem lehetnek, hogy csak a jobb vagy a bal sínpár villamosait engedik közlekedni a másik oldal utasainak bosszantására.
Nem, inkább leszállok én is, mert telik az idő. Helyesen döntöttem, megláttam ugyanis, hogy a városháza oldalkapujával egy vonalban, a mi sínünkön egy pofás terepjáró terpeszkedett, gondtalanul elzárva a forgalmat. Vezetője sehol, valószínűleg fel sem ötlött benne, hogy esetleg nem jó helyen hagyta a masináját. Eszembe jutott, hogy többször olvastam már hasonló esetről a helyi sajtóban, élőben azért nem tapasztalhattam meg, mert nem közlekedtem a felfordulás előtt azon az útvonalon villamossal.
Hasonló arcátlanságot viszont szinte naponta tapasztalok a lakásunk előtt, ahol a másik oldalon lévő intézménybe jövő egy-egy nagyfiú keresztben parkol, körülbelül három helyet foglalva el. Igen, végeredményben ez is metakommunikáció: így közlik ezek a világgal, hogy na, pupákok, jól nézzétek meg, ez a verda nem akárkié.
Volna még egy lehetőség, félve ejtem ki, mert hátha tévedek: nem tudnak rendesen parkolni, talán nem is tanították őket, ezüsttálcán szolgálták fel nekik a hajtási igazolványt. De ne legyek rosszmájú, maradjunk a kivagyiságnál. Amiről Karinthy az egyik paródiájában azt írta, hogy „nadrágom rongyos, de nemes szívet takar\".
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!