VEZÉRCIKK – Csak ennél rosszabb ne legyen – foglalhatnánk össze a 2016-os esztendővel kapcsolatos várakozásainkat a közismert román szólással.
2016. január 03., 19:152016. január 03., 19:15
Ami egyaránt magában hordozza a tavalyi év során szerzett tapasztalatokat és a reményeink horizontjának keretet szabó korlátokat.
Persze nehéz eldönteni, kinek-minek mit hozott 2015. A gazdasági válságból és a görög krízisből épphogy kilábalt Európa számára újabb jelentős kihívást, a közel-keleti bevándorlók hullámát, amelyet csak kevesek láttak előre, és ennél is kevesebben tartanak sikeresnek. Talán nem véletlenül választották tavaly az év emberének különböző kiadványok és agytrösztök Orbán Viktort, illetve Angela Merkelt.
Mellesleg lehet-e sikert emlegetni több százezer, földönfutóvá vált ember népvándorlása esetén akár az ő, akár a mi, európaiak szempontjából? Nem olyan ez, mintha azon morfondíroznánk, hogy 2015 elhozta az Iszlám Állam terrorszervezet eddigi legnagyobb „sikerét”? Elvégre a halál és emberek millióinak tragédiája nem lehet az előrelépés fokmérője.
Ugyanígy nem „kellett” volna a bukaresti klubban sem embereknek meghalniuk azért, hogy a román társadalom rádöbbenjen: eddigi magatartásával a politikai osztály biztos csődbe viszi az országot. A szerencsétlenség kiváltotta közhangulat hatására még azt hihettük, hogy a politikai elit már csak kényszerűségből is hajlandó lesz önmaga megreformálására, a parlament decemberi ámokfutása nyomán azonban le kell számolnunk ezzel az illúzióval.
A nagy rössel meghirdetett újratervezés – legyen szó román vagy magyar kiötlőiről – jól hangzó szlogen, parasztvakítás csupán, amivel majd jól lehet kampányolni a nyári helyhatósági és az év végi parlamenti választásokon. Ez a fajta politikai hozzáállás mindaddig „sikeres” is lesz, amíg megfelelő számú választóval el lehet hitetni, hogy a választottak nem hatalmuk átmentéséért, hanem a közjóért munkálkodnak.
Nem árt tehát óvatosan bánni az újévi jókívánságokkal, mert a siker nem mindenkinek jelentheti ugyanazt. Érzésünk szerint 2016 vonatkozásában talán a világ is beérné az egyszerű normalitással.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!