2009. július 07., 11:272009. július 07., 11:27
Irigykedve hallgatom barátnőm történeteit, aki különböző szórakozóhelyeken azzal védekezik a felárazás ellen, hogy szemrebbenés nélkül számlát kér az itala mellé. A helyzetet tetőzi, hogy román nyelvű, szakkifejezésekben korlátozott tudásom is zavarba ejt, rémálmaim közé tartozik a jelenet, mikor reklamálni megyek, s visszakérdeznek valami olyasmit, amiről halvány lila gőzöm sincs, a mondatból is csak a kötőszavakat értem. S ha mindezt ráadásul telefonon kell elintézni, az már überel mindent, a pár másodperces lapsus bedöngöl a föld alá.
Ezért váratott magára egy hónapot az elhatározásom, hogy most már tényleg fel kellene hívnom a szavatosságot vállaló céget, mert végképp beadta a kulcsot a hűtőszekrény. Csakhogy a helyzetet súlyosbította, hogy a hűtőszekrénnyel megmagyarázhatatlan probléma volt: nem igaz, hogy nem hűtött, de a tej egy nap alatt megromlott benne, egy héten egyszer pedig egy nap alatt csontkeményre fagyott minden.
Megfogalmaztam a mondókámat, tárcsáztam, és – mivel Murphyvel hihetetlen jó viszonyban vagyunk – egy morcos telefonos lányra találtam a vonal túlsó végén. Kérdezem, hogy hozzájuk kell-e telefonálni garanciaügyben, mire kapom is az arrogáns választ, ha náluk vásároltam, és ezt a számot adták meg, akkor miért kérdezek hülyeségeket? Mikor túljutottunk egy ötperces beszélgetésen, miszerint miért nem az én nevemen van a garancia, és az érdekes kérdésen, hogy milyen hűtőnk volt azelőtt, végre a lényegre térünk: mi baj van a hűtővel.
Nem hűt rendesen vágom ki magam szakszerűen. De mégis ez mit jelent? Hát, megromlik egy nap alatt az étel. Megkért, hogy saccoljam meg, hány fok lehet a hűtőben, szerintem 17-18 volt, mire azt kérdi: és mégis, ezt mivel mértem meg? Na itt hozott ki annyira a sodromból, hogy minden szégyenlősségemet félretéve kijelentsem: nem vagyok még annyira agyalágyult, hogy ne tudjam, mire jó egy hűtő, s nem telefonos segítséget kértem, hanem egy szakembert, hogy így, július közepe táján ne kelljen minden kaját kidobnom. Azóta várjuk a szakikat, s csak erősödött bennem a meggyőződés, ha nem muszáj, nem zaklatok olyan embereket a bajommal, akiket ezért fizetnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok