2010. május 14., 11:572010. május 14., 11:57
A prefektúra érvelése szerint a hatályos anyanyelv-használati jogszabályok értelmében csak olyan kisebbségek nyelvén lehet bármilyen megnevezést kihelyezni, amelyeknek számaránya az adott településen eléri a húsz százalékot, viszont Csíkszeredában a legutóbbi népszámláláskor csupán 150-en vallották magukat székelynek.
Mármost fölmerülhet a kérdés, hogy a hargitai megyeszékhelynek vagy bármely más székelyföldi, erdélyi vagy partiumi városnak tényleg az lenne a legfontosabb, hogy határában rovásírásos névtábla is jelezze a település nevét? Persze hogy nem. Olyan szimbolikus aktusról van szó, amelytől senkinek nem lesz kövérebb a bankszámlája vagy több, kerítés-alapanyagnak fölhasználható füstölt kolbász a spájzában. Viszont hangulatjavító intézkedésnek jó (és olcsó), hiszen a település polgárai azt érezhetik, hogy szabadon megélhetik saját kultúrájukat.
A trendek amúgy is azt mutatják, hogy egyre jobban felértékelődik a helyi közösségek kultúrája, a hagyományos régiók lakóit összekötő, közös identitástudatot biztosító tényezők kezdenek egyre fontosabbá válni, ellensúlyozandó a globalizmus – illetve emellett nálunk a többségi terjeszkedés – hatásait. Közben pedig az ezekkel szemben ható ideológiák és képviselőik – a marxizmustól a szélsőséges individualizmust hirdető, hagyományos értékeket tagadó, fundamentalista ideológiáig, amelyet képviselői liberalizmusnak neveznek, lejáratva ezzel az amúgy szép eszmét – a történelem szemétdombjára kerültek, illetve arroganciájuk miatt jó úton vannak a szeméttelep felé.
Egyébként ha a helyi erők tényleg úgy gondolják, hogy az egyéb gazdasági és társadalmi problémák ellenére tényleg ennyire fontos pont most rovásírásos névtábla kihelyezésével foglalkozni, lehet, hogy jobbat tenne az ügynek, ha nem a rovásírás székely mivoltán rugóznának. Azt ugyanis nemcsak a Székelyföldön, sőt nemcsak Erdélyben használták, hiszen Erdélyen kívül Mezőkeresztesen, Nagybányán és Kecskeméten is találtak rovásírásos feliratokat. Úgyhogy – elkerülendő a mostanihoz hasonló prefektúrai packázásokat – ajánlatosabb lenne a közös magyar kultúra részének tekinteni. Az egész székelységgel együtt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok