2012. december 24., 10:192012. december 24., 10:19
Pontosabban azért, mert Victor Ponta miniszterelnök saját hatáskörébe kívánta vonni a jelentős állami pénzeket kezelő intézményeket. Márpedig a kormánytisztségek elosztásakor rendszerint mindegyik párt azt tartja az egyik legfontosabb szempontnak, hogy mennyi pénzzel gazdálkodhat. Nem csupán azért, mert közpénzeket akar elsíbolni – bár persze ez sem kizárható –, hanem azért is, mert a „gazdag” tárcák nagyobb apparátust működtethetnek, amelyben könnyebb elhelyezni a hűségükért jutalmat váró pártkatonákat.
Hogy a kormányszerkezet kialakításakor is az volt az egyik legfontosabb szempont, hogy mindegyik koalíciós partner kapjon pénzes tárcákat, az is jelzi, hogy a gazdasági és a pénzügyminisztériumot is „kettéosztották”.
A kabinet szempontjából kínos, hogy máris nyilvánosságra kerültek a belső konfliktusok, de legalább végképp egyértelművé vált, hogy a legkevésbé sem a kölcsönös szimpátia, csupán a hatalmi és az anyagi érdekek fűzik egybe a koalíciós pártokat. Ponta viszont elkönyvelheti, hogy legalább ilyen formában viszszavághatott Crin Antonescu PNL-elnöknek, aki ország-világ előtt „leégette” azzal, hogy megakadályozta, hogy megvalósítsa az RMDSZ kormányba emelésére vonatkozó ajánlatát.
A koalíciós marakodás azonban nem az egyetlen gond – annál jóval nagyobb imázskárt okoz a kabinetnek, hogy az USL honatyái nem szavazták meg a korrupcióval vádolt PSD-s képviselő, Ion Stan mentelmi jogának megvonását. Ezzel ugyanis az USL továbbra is azt a képet sugallja magáról ország-világ előtt, hogy törvények fölött állónak tekinti magát. Ponta szabadkozása hiteltelen – pártelnök-kormányfőként odahathatott volna, hogy a koalíció kiadja Stant az ügyészségnek, ha nagyon akarta volna.
A karácsonyi „ajándékként” kapott kormány tehát nem a legszerencsésebben debütált – a kérdés az, meddig lesz erősebb a hatalom és a pénzek fölötti rendelkezés megtartásához fűződő érdek a belső konfliktusoknál, illetve hogy a Stan-ügy után mennyire lesz képes a kabinet hitelesen fellépni a korrupcióellenes küzdelem elkötelezettjeként.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok