2009. november 26., 11:262009. november 26., 11:26
A Rita nevű, közel húszéves kicsi Corsánk bizony nem a gépkocsik gyöngye, s mire valahogy összekuporgatunk annyit, hogy kicseréljük a diót, már kilyukad a kipufogó, s amire lecsiszoltatjuk a rozsdafoltjait, a felfüggesztés lesz teljesen laza. Szóval csak körbe-körbe, és a szusszanásnyi megállás reménye nélkül.
Mert Rita nélkül megáll az élet, ott maradunk Árkoson, ahol a tömegközlekedést nem a mi életvitelünkhöz igazították. Rita visz minket és a pénzt, ugyanazzal a konoksággal, német kitartással. Na, ezért luxus számunkra az új téli gumi, s ezzel az autonómia. Ilyen kilátástalanságban jött az ajánlat, hogy négy téli gumi áráért Ausztriában Rita sokkal fiatalabb testvére már megvásárolható. Sőt ha nincs benne klíma, légzsák és ABS, két tank benzin áráért a forgalomba is beírják.
Körültekintő szorzás, de leginkább osztás után mély lélegzet és a nagy elszánás következett: itt a kihagyhatatlan nagy lehetőség, vegyünk autót. Mert ugye két rozogácska, nagykorú autó nem több ugyan, mint egy vadonatúj, szuperbiztonságos, gyors és kényelmes verda, amire hiába ácsingózunk, de mégis a kettő több mint egy.
A nyakatekert, de annál földhözragadtabb gondolkodás után beindítottuk a gépezetet, az osztrák rokon azóta is bújja az e-bayt, a használtautó-kereskedők ajánlatait, és szerintünk az autó árának többszörösét költi telefonra, hogy a különböző járgányok előnyeit és hátrányait megvitassuk. Egyre nagyobb aggodalommal beszélünk a pénzére, bár ő azt mondja, neki ez ingyen van. És amikor már többedszer firtatjuk, hogy mit tud a mosógép áráért vesztegetett kisautó, a türelmes rokon szájba rágja: belülről irányítható első kerekei vannak.
Mondjuk ez jó, mert ettől lesz olcsó a beíratás. A rokon a tisztánlátás végett pontosít: ez olyan autó lesz, amivel menekülni nem lehet, csak támadni. Ha összeszorított fogakkal spórolunk, veszünk hozzá téli gumit, kanyarjelzőt és szpojlert, hátha-hátha végre olyan autónk lesz, amivel kiérdemeljük az autonómiát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok