JEGYZET – Aki eddig még nem látott középkorban épített, szász erődtemplomot Erdélyben, annak azt javasoljuk, hogy igyekezzék még idén vagy jövő nyáron beiktatni őket a szabadság alatt megtekintendő látványosságok közé, mert előfordulhat, hogy később már legfeljebb csak film vagy fényképfelvételeken találkozhat velük.
2016. február 27., 21:542016. február 27., 21:54
Az elmúlt hetekben ugyanis kiderült, hogy a szász templomok fogyóeszközzé váltak. Nem azért, mert ellopják őket – bár Romániában, ahol a bűnözők különösen kreatívak, még ezt sem tartanánk lehetetlennek –, hanem azért, mert egyszerűen önmaguktól megsemmisülnek. Rádoson és Szászveresmarton is összeomlott az istenháza tornya.
Az ok természetesen az, hogy elmulasztották karbantartani őket, felújítási munkálatok évtizedek (még az is lehet, hogy évszázadok) óta nem történtek, és természetesen az állagmegóvást is úri huncutságnak tekintették az illetékesek. Abban, hogy ez megtörténhetett, természetesen nagymértékben közrejátszik az is, hogy a templomokat építtető népcsoport tagjai már jóformán nyomokban sem találhatók meg az egykor szászok lakta régióban.
Ismeretes ugyanis, hogy a ceauşescui fasiszta kommunizmus idején alkalmazott sajátos nemzetiségi és gazdaságpolitika eredményeként egy ideig az ország egyik első számú, és legnagyobb bevételt generáló exportcikke a német ajkú állampolgár volt. Ha nem is kilóra, de előre kialkudott fejpénzért egyszerűen eladták őket Németországnak, és az akció olyan jól bejött, hogy mára már írmagjuk is alig van a szászoknak Erdélyben.
A helyükre betelepült lakosság meg annyira nem érzi a magáénak a szász épített örökséget, és a hatóságoknak is csak arra futotta, hogy külföldön a romániai kulturális örökség részeként reklámozza őket, idecsábítandó a turistákat, arra már nem, hogy pénzt is áldozzon a karbantartásukra és felújításukra. Most vakarhatják a fejüket, hogy mit lépjenek, hiszen szászok nélkül elég nehéz szász örökséget őrizni és szász hagyományt ápolni, az meg elég nehezen lenne kivitelezhető, hogy most visszabéreljenek néhány százezer áttelepült szászt Németországtól.
Igaz, ha nem találnak forrásokat az erődtemplomok és egyéb történelmi ingatlanok felújítására, az is megoldás, hogy egyszerűen hagyják összeomlani valamennyit. Aztán meg elkezdik reklámozni a csodálatos, sehol máshol nem elérhető romániai romturizmust.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!