2013. február 03., 20:292013. február 03., 20:29
Győzelem ide, dicséret oda, meggyőződésem, hogy a legszelídebb székelynek is jogosan nyílna ki a bicska a zsebében, ha ilyesmiket hallana valamelyik anyaországi rádióban. Nagy Béla másodedzőről nem is beszélve, lehet, hogy szegre akasztott hokibotja mérgében felpattanna, és a blődségeket mondók hátán táncolni kezdene. Még hogy Adorján Józsefék, Becze Tihamérék, Molnár Zsomborék, Szőcs Szabolcsék románok lennének, az ő ősszékely városát meg Miercurea Ciucnak hívnák!
Kétségtelen, hasonlóan reagálna a leszlovákozott felvidéki, az ukránozott kárpátaljai vagy a szerbnek titulált vajdasági magyar. Még tiszta szerencse, hogy az efféle „pontos” és „objektív” címkézések egyre ritkábbak a magyarországi médiában, mely végre kezdi megtanulni, hogy a Miercurea Ciuc jégkorongozói Csíkszeredát képviselik és a BL-ben tündöklő CFR Cluj labdarúgói meg a Kolozsvári CFR focicsapatának a tagjai. Annál érthetetlenebb, amikor Trianon egyik áldozata nincs tekintettel a másikra. Ez esetben a „román magyar” a „szlovák magyarra”. Elképedve hallgattam végig, amint a csíki csapat egyik bennfentese egy erdélyi rádióadóban mindegyre szlovákozza a Kis-Magyarország határain átívelő bajnokság másik leszakított részéből érkező csapatot. Hiába nyomatékosította kétszer is a riporter, hogy miután legyőzték a Dunaújvárost, a székelyek a felvidéki Érsekújvártól kaptak ki, az észosztó szakember számára Kassák Lajos, Forgách Ádám, Fáy Béla, Jedlik Ányos és Czuczor Gergely nyitramenti városa akkor is Nové Zámky maradt. Hogy az előszeretettel Nové Zámkyzó mester ne tudta volna, hogy az általa emlegetett Érsekújvár, úgy mint nagyon sok más felvidéki vagy erdélyi helység egykoron magyar város volt? Vagy ne értesült volna arról, hogy a közel negyvenezres település lakosságának szinte egynegyedét most is a magyarok teszik ki? Kétlem. De ha mégsem tudná, a visszavágóig megtanulhatja.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.