2011. december 09., 10:262011. december 09., 10:26
A jelek szerint a román pártok felrúgni készülnek azt az eddigi status quót, miszerint a magyarok olyan homogén szavazótábort alkotnak, amelyet a román pártok jórészt „békén hagynak”, mivel úgyis etnikai alapon szavaznak. Ezért aztán kialakult az a gyakorlat, hogy a magyar voksokat „közvetítő” útján, vagyis az RMDSZ-en keresztül „szerezték meg” – magyarán igyekeztek a maguk oldalára állítani a szövetséget. Ennek köszönheti az RMDSZ, hogy 1996 óta tulajdonképpen csupán egy évig volt ténylegesen ellenzékben.
Most azonban változóban a helyzet. Az ellenzéki USL szövetség offenzívát indított a kormánykoalíció főbb pártjai ellen, és abban a régióban igyekszik megverni őket, ahol mindkettő a legerősebb: Erdélyben. A stratégia részeként közvetlenül kívánja megszólítani az RMDSZ szavazóbázisát is – ennek tudható be Crin Antonescu liberális pártvezér legutóbbi kijelentése, miszerint az RMDSZ már nem a magyar közösséget képviseli, és ebbe a sorba illeszkedik Valeriu Zgonea PSD-alelnök „sziréndala” is, amelyben arról regélt: ezentúl az RMDSZ szavazóival akarnak párbeszédet folytatni. Az USL tagpártjai tehát megpróbálják „kihúzni” a szavazótábort az RMDSZ – és persze ezzel együtt a többi magyar párt – alól.
És ezt még csak nem is az ellenzék találta ki, hanem a jelenlegi koalíciós partner – nem véletlenül utazik Traian Băsescu minden évben a Székelyföldre, és szintén nem véletlenül avat fel szinte havonta Elena Udrea fejlesztési miniszter egy-egy új létesítményt ugyanott. A haszon román részről egyértelmű: ha szociális demagógiával és ígéretekkel sikerül megszerezni a magyarok voksait, akkor a parlamentben már nem kell magyar képviselettel alkudozni, hiszen nem lesz kivel. A sajátos magyar – oktatási, anyanyelv-használati és önrendelkezési – igények képviselete viszont román pártoktól nem várható. Hiszen az utóbbi hónapokban az USL mindkét pártja épp hogy szélsőségesen magyarellenes megnyilvánulásaival hívta fel magára a figyelmet. A sziréndalok tehát igen veszélyesek. A romániai magyarság érdekérvényesítési esélyei csak akkor maradnak meg, ha szavazatait nem pazarolja a sajátos magyar problémákat felvállalni nem tudó és nem is akaró román pártokra.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.