Autópályákon keresztül-kasul száguldozva akarja megülni Victor Ponta a mai Románia százéves születésnapját.
2013. december 03., 19:352013. december 03., 19:35
A miniszterelnök kedden bejelentette, elég a sok elképzelésből, tervből, térképből, ígérgetésből: higgyük el, hogy 2018-ra nagy részben kiépül az ország oly régóta hiányolt sztrádahálózata, így Románia „nem csak politikailag, hanem infrastrukturálisan is egyesítve lesz”.
Bors–Berettyószéplak, Szászsebes–Torda, Nagylak–Arad, Arad–Temesvár, Temesvár–Lugos, Lugos–Déva, Déva–Szászváros, Szászváros–Nagyszeben, Comarnic–Brassó: jövőre mindegyik szakaszon gőzerővel kezdődik el, illetve folytatódik a munka, s éveken belül végigautózhatunk az észak- és a dél-erdélyi, egybefüggő aszfaltcsíkon – nem tesszük hozzá, hogy ígéri Ponta, hiszen állítólag mérget vehetünk rá. Ahogyan arra is, hogy a bukaresti döntéshozók ezentúl valóban prioritásként kezelik az autópályákat, ugyanis a szociálliberális koalíció törvényerőre akarja emelni a sztrádaépítési kötelezettségeket, amelyek így a mindenkori kormány elodázhatatlan feladataivá válnak.
Megnyílhatnak végre az eddigi fejetlenség miatt elzárt európai uniós csapok is, jöhetnek a régóta a gépeiket türelmetlenül burrogtató óriás-magánbefektetők: beindul a nagy munka. El kell hinnünk, mert – ahogyan Ponta fogalmazott – a most közzétett autópálya-építési stratégia kidolgozása egy nagyon fontos üzenet, amellyel a Szociálliberális Szövetség bebizonyítja, mire is képes.
Az európai kohéziós, illetve regionális fejlesztési alapokból eredő, no meg a köz- és magán-együttműködésből származó pénzügyi források mellett a kormány évente 750 millió-egymilliárd eurót fordítana autópálya-építésre a költségvetésből. Ponta nem titkolta, az összeg minden bizonnyal az üzemanyagra pótlólagosan kivetett jövedékiadó-emelésből folyik majd be az államkasszába.
Nem számít, hogy utóbbi intézkedést Traian Băsescu államfő hétfőn gyakorlatilag megvétózta az IMF-hez intézett szándéklevél visszatartásával. Az sem számít, hogy a nagy dobra verés után valójában milyen sorsa lesz a következő öt évben ennek az eget rengető autópálya-stratégiának, amely már egy nappal a bejelentése előtt megfúrható.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!