2009. november 09., 10:352009. november 09., 10:35
A polgármester valószínűleg rossz véleménnyel van a szatmáriakról, azért találta ki ezt a gyermeteg mesét, amellyel jól lehet leplezni a rosszul szervezett téravatást. Az a helyzet, hogy a szatmáriak még otthon is ritkán tüntetnek. Mellesleg a tüntetésre otthon is van ok szinte mindennap, miért ácsorognának hiába más város központjában?
Erdély fővárosa sokkal nagyobb a partiumi megyeközpontnál, ezért arányaiban mérve is több tüntetésre éhes lakosa van. A szatmáriak a kirándulást általában városnézéssel szokták összekapcsolni. Eddig még sohasem mentek tömegesen más városba úgy, hogy nem az illető település kulturális értékeit lesték volna, hanem tüntetésre alkalmas helyszínt kerestek volna. Az Erdély keletibb részeiben szokás, ott már volt példa, hogy teherautókra pakolt embereket vittek más településekre verekedni.
Azok a rendezvények az ottani írók látásmódját is átalakították. Ezzel szemben a szatmáriakat eddig mindenki békés, vendégszerető embereknek ismerte. Nem hinném, hogy az említett városvezető ilyen alattomos és főként alaptalan próbálkozásokkal meg tudná változtatni ezt a közfelfogást. Ez az ő állításaival ellentétben évszázados tapasztalatokon nyugszik.
Azt is fontosnak tartom leszögezni, hogy az utóbbi időben divatossá vált szlogenek ellenére a Partiumban a nagyhatalmaknak továbbra sem sikerült komoly etnikai ellentéteket szítaniuk. Ott mindig több nemzet élt együtt, kölcsönösen profitálva egymás tapasztalataiból és kultúrájából, és ez, ha a lakosságon múlik, továbbra sem lesz másként. Ez az egyetlen vidék az országban, ahol a multikultu-ralitást és a többnyelvűség mindennapi szerepét nem csak az olcsó szóvirágok szintjén puffogtatják.
Ha vevő érkezik a boltba románul és magyarul is megkérdezik, mit szeretne vásárolni. Ha rendezvények vannak, a legtöbb plakát két nyelven jelenik meg a városok utcáin. A Partiumban mindenki annak vallhatja magát, aminek akarja, és olyan nyelven beszélhet, amilyenen szeretne. Ez a vidék már évszázadokkal ezelőtt hasonult az európai normákhoz, ezért nagyon kérek mindenkit, ne a szatmáriakat hibáztassa, ha valami nem a tervei szerint alakul.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok