2011. augusztus 03., 07:222011. augusztus 03., 07:22
Persze egyikünk sem különösebben jártas a dinnye édességindexének kívülről való megállapításában, kopogtatjuk meg ilyesmi, ha meglékelik, megkóstoljuk a közepét, ami minden dinnyénél édes, de hogy a piac mellett hegyekben álló gyümölcsök közül életem párja hogyan is fogja kiválasztani a nekem járó legédesebbiket, el sem tudtam képzelni.
Nos, nem kellett volna aggódnom, megoldotta: kiválasztotta a számára legrokonszenvesebb dinnyeárust, attól vette meg a desszertnekvalót. Isteni volt, mint a méz. Meg is dicsértem az embert, ahogy azt kell, hogy ügyesen kiválasztotta a legjobb „nénit”, aki az idő múlásával egyre kevésbé lett „néni”, mivel egyre világosabban kiderült, hogy korra bizony inkább hozzánk áll közel. Legközelebb én is megnéztem magamnak, hát egy csinos fiatal hölgy – féltékenységi jelenet helyett azonban inkább én is vettem tőle egy dinnyét, ha már olyan finom. Az is finom volt, tényleg.
A minap édesapám jött haza nagy büszkén a piacról: túrót szeretett volna venni, és mivel a helyszínen megkóstolni nem szereti a portékát, inkább a legközelebbi pulttól vásárol. Mit ad az ég, egy csinos fiatal hölgy állt a legközelebbi standnál – apám állítja, csak előtte volt sor, a többi árusnál, akik valószínűleg vicces pici kalapokkal és nagy bajusszal pózoló bácsik lehettek, szinte senki nem vásárolt.
Gondolom, a következtetést már le sem kell vonnom a kedves olvasó számára. Nem, nem arról van szó, hogy mégiscsak a ruha teszi az embert, ápoltnak kell lenni, a kereskedelemben sok minden múlik a külcsínen, fő az igényesség meg ilyesmi. Persze ebben is van valami. Ám a legfőbb tanulság, amit ebből levonhatunk, az az, hogy a férfiak nagyszerűen képesek elvégezni a bevásárlást, hiába állítják az ellenkezőjét és hiába ódzkodnak. Ha ehhez kell egy vonzó ifjú hölgy a pult mögött, hát legyen – én megbékélek vele, ha cserébe egy nagy kedvvel és lelkiismeretesen bevásárló férjet kapok, aki talán még a nehéz szatyrokat is könnyedén emelgeti a rezgő szempillájú hallgatóság előtt, csak hogy erejét fitogtassa, s lehet, hogy nagyobb, finomabb dinnyékre, frissebb túróra s miegyébre sem sajnálja majd a pénzt, nehogy olcsójánosnak látsszon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!