2011. augusztus 11., 09:372011. augusztus 11., 09:37
Tény, hogy a közigazgatási egységek Erdélyben és főképpen a Partiumban ésszerűtlenül vannak kijelölve, hiszen a megalkotóik célja nem az volt, hogy a térségek szerves fejlődését segítsék, hanem az, hogy a kontrollt erősítsék, hogy a Bukarestben központosított hatalom a lehető leghatékonyabban tudja irányítani a társadalmi folyamatokat. Ehhez pedig szükséges volt a helyi önszerveződés ellehetetlenítése, a közösségek szétzilálása. Ennek egyik igen hatékony eszköze volt a ’68-as megyésítés, melynek során fölszabdalták a természetes módon kialakult kistérségeket, illetve olyan tájegységeket vontak össze, melyeknek sem gazdaságilag, sem etnikailag nem volt semmi közük egymáshoz. A Partiumban e tekintetben még rosszabb a helyzet, mivel itt nem csak a megyehatárok gátolták-gátolják a fejlődést: már az országhatár kijelölésével gazdasági hanyatlásra ítéltek jelentős területeket.
Ez ugyanis közvetlenül a régióközpontokként működő városok mellett fut, azt eredményezve, hogy a városokat elválasztották az őket élelemmel ellátó vidéktől, a vidék pedig elvesztette közigazgatási központját, valamint a felvásárló piacát. Băsescu tervezett rendszere sem jó viszont, hiszen ő sem a harmonikus egységet keresi, hanem a jelenlegi megyéket veszi alapul. Az RMDSZ verziója ugyan megakadályozná azt, hogy elszórványosodjon a romániai magyarság egésze, viszont szintén a jelenlegi torz közigazgatási képződményekből építkezik. Az ellenzék pedig népszavazást szervezne az elnök tervének meghiúsítása érdekében, azonban ők sem törekszenek semmiféle normális rendszer bevezetésére. Elő kellene venni a (politikusok által kampánykor) sokat hangoztatott szubszidiaritás elvét, mely szerint a döntéseket azon a szinten kell meghozni, mely a lehető legközelebb van azokhoz, akik elszenvedik a hatásait. Döntsön hát a lakosság – vegyék figyelembe, hogy ki hová jár(na) vásárba, hol laknak a rokonok, hol vannak olyan gazdálkodók, akikkel együttműködve hatékonyabban érvényesítenék az érdekeiket, kikkel tudnak közösen termelni, kinek hol tudják a termékeiket jó áron eladni. Hogy ezzel gyengülne a bukaresti befolyás? Miért, ez még szempont egy demokráciában, a régiók Európájában?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!