2010. február 12., 11:212010. február 12., 11:21
Egyrészt tragikomikus, hogy egy, az uniós forrásokhoz való hozzáférést is érintő jogszabály gyakorlatilag észrevétlenül csúszhat át a parlament valamelyik kamaráján. Előfordulhat, hogy ebben a kormányoldal – vélhetően főleg az RMDSZ illetékeseinek közreműködése – is jelentős szerepet játszott, hiszen a tervezet elfektetése, a szenátusi vita elkerülése által a jogszabály „hallgatólagosan” elfogadtatott.
A parlamenti rendszer átalakítását már önmagában ez a tény is indokolná, de erre rátevődik az is, hogy az RMDSZ-nek most gyakorlatilag mindent elölről kell kezdenie, hiszen a képviselőházban, amely döntő kamara e témában, a szenátusihoz hasonló procedúrákat kell végigjárni a végszavazás előtt. Márpedig egyértelműen fölösleges azért két házat fenntartani, hogy párhuzamosan ugyanazt műveljék – csak épp az egyik fölöslegesen, hisz a végső döntés úgyis a másik kamaráé.
Szó sincs azonban arról, hogy fölöslegesnek tartanánk a szenátust. Csak épp valódi felsőházzá kellene alakítani, amely a képviselőháztól eltérő jogkörökkel bír. Ilyen funkció lehetne, ha például a régiók képviseletének fórumává alakítanák, felügyeleti jogkörökkel, hasonlóan a német Bundesrathoz vagy az amerikai szenátushoz – csak ehhez el kéne fogadni a történelmi vidékeket egy régióba tömörítő, új felosztást. Ami a mostani román reakciókat látva – a retorika a PSD féregnyulványaként működő posztszekus-nacionálkommunista konzervatívoktól a szocdemeken át a liberálisokig gyakorlatilag egyformán gyalázkodó és soviniszta – nem lesz könnyű.
Hiszen a koalíciós társ PDL meggyőzése mellett az e pártokból átnyergelt „függetlenek” jóindulatát is meg kellene nyerni. Mert hogy arra mérget vehetünk, hogy az ellenlábasok a szenátusi példából okulva árgus szemekkel figyelik majd a tervezet sorsát – nehogy véletlenül anélkül csússzon át, hogy ők előadhatnák a témához érdemi hozzáfűznivalót nem tartalmazó, ám annál nemzetféltőbb és magyargyalázóbb szónoklataikat.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.