Nagytakarítás után elméletileg nagy tisztaság lesz, mert sok szemét kerül felszínre, legalábbis a lakásokban, ám az olyan már-már kibogozhatatlan szövevényű rendszerben, mint az egészségügy, ott azért minden bonyolultabb.
2014. március 25., 20:552014. március 25., 20:55
Idestova huszonöt éve kezdték sürgetni a reformot, de ha jól megnézzük, manapság ugyanott tartunk, mint 1990 környékén. Közben persze történt ez-az, a legnagyobb durranás talán a világszínvonalúnak beharangozott, informatizált nyilvántartási rendszer volt, amely egyetlen gombnyomásra megmutatta (volna), kinek mi baja van, mi jöhet a jövőben, kezelhető lesz-e, vagy sürgősen nézzen sírhely után.
Eszméletlen összegbe került ez a csodaszoft, ami aztán rendeltetésének megfelelően tökéletesen működött is: egyetlen gombnyomásra bedöglött, és azóta sem sikerült újraindítani – ha egyáltalán bárkinek szándékában állt volna az indítás. Tény, hogy továbbra is ugyanolyan kézi vezérlésű az egész egészségbiztosítási rendszer, mint amilyen egy perccel a kőkorszak után volt. Mi, szerencsétlen mezei halandók pedig, mivel egyelőre még merünk életben lenni, csak fizessünk, fizessünk, ám ha ne adj Isten valamire szükségünk volna ennek fejében, legföljebb a nekünk mutogatott fityiszt csodálhatjuk.
Az „ingyenes” kórházi ellátás pedig?! Arról jobb nem beszélni. Illetve az elmúlt napokban egyre többet hallottunk az ország különböző kórházaiban csúszó-mászó élősködőhadról, bogarakról, rágcsálókról, ilyesmiről. Nekem egy közeli ismerősöm mesélte, hogy ha nem lett volna lábtörés miatt ágyhoz kötve, azonnal kiszökik a kórházból a fűtőtestek közt nyüzsgő csótányok miatt, amiről aztán hiába tett jelentést a személyzetnek, azt mondták, sajnos nincs pénz az irtószerekre.
Szerencsére volt viszont a másik „csodára” az egészségügyi kártyára, amit természetesen még senki nem látott, mivel ötletgazdája, az előző miniszter, aki korábbi egészségügyérkedése alatt, ha jól emlékszem kétféle személyi kartont is „kitalált”, már nem ül a bársonyszékben. Mostanság kellett volna beüzemelni a kártyát, tehát feltehetőleg ha nem is egészében, de részleteiben már nagyjából kifizették.
Hol az a pénz? A reformszemetesben! Vagy valakinek jó mélyen a zsebében, hogy látni se lehessen. Most új fiú ül a bársonyszékben, márpedig új seprű jól seper. Még nem jött elő semmiféle ötlettel, de van idő, a reformkuka nem siet sehová. Nekünk is csak az életünk véges, a feneketlen zsákba pénzeket ömlesztő türelmünk végtelen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!