VEZÉRCIKK – Az oktatási reform fokozatos gyakorlatba ültetésével egyre bővül azoknak az évfolyamoknak a köre, amelyek idegen nyelvként tanulják a románt, így nem kell majd arra hivatkozniuk, hogy egyetlen Eminescu-versben sem szerepelt a szó, amikor merőkanalat vagy éppen szemétlapátot akarnak vásárolni, vagy vendéglői étkezéskor kérnék a kisleltárt.
2015. szeptember 20., 21:012015. szeptember 20., 21:01
Bár hosszú évtizedeket késett a lépés, a lényeg, hogy végre a Dâmboviţa partján is belátták, nem lehet valakinek második anyanyelve az állam nyelve, főleg ha többségi környezetben nő fel, s amíg Kolozsvárra nem kerül egyetemre, szinte nincs is akihez románul szólnia, akivel a mindennapi szavakat elsajátítania, gyakorolnia. Hiszen hiába érettségizik magas osztályzattal román nyelv és irodalomból, nem sokra megy, amikor egyszer csak nem verset kell elemeznie, vagy nem egy összetett mondat ágrajzát kell felrajzolnia, hanem venni akar egy kiló sertéstarját.
Üröm is vegyül azonban az örömbe. (Miért is menne valami végre zökkenőmentesen?) Igazi kísérleti generáció kerül ki hamarosan az elemiből: a most harmadik osztályosok azok, akik első perctől az új tanterv szerint tanulnak, ám ehhez nincs tankönyvük, így a tanítókon múlik, hogyan töltik meg tartalommal a felvázolt paramétereket. Egyszerűen nem tudjuk felfogni, hogy miért csak utólag kerülnek ki a nyomdákból azok a könyvek, amelyekből tanítani kellene.
Ennél súlyosabb probléma viszont, hogy nem garantált a folytonosság, nem lehet tudni, hogy amikor a most harmadikosok elkezdik az ötödik osztályt, külön tanterv szerint haladnak-e tovább, vagy egy olyan tankönyvet kapnak a kezükbe, amely azt feltételezi, hogy otthonosan mozognak a nyelvtani szabályok világában. (A nyelvtanoktatás az ugyanis, ami a kisebbségek számára kidolgozott tantervből kimarad, hogy a hangsúly a lexikális tudás elsajátításán legyen.)
A hiányosságok ellenére azonban jelen pillanatban az a legfontosabb, hogy a folyamat végre elindult. Innentől pedig reménykednünk kell és drukkolnunk annak, hogy a folytatás már zökkenőmentes legyen, és végre olyan generációk hagyhassák el az iskola padjait, akiknek nem jelent gondot a román nyelvű társalgás, ügyintézés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!