2011. szeptember 20., 09:182011. szeptember 20., 09:18
Bevallásuk szerint céljaik között első helyen nem a hittérítés áll, hanem a közösségteremtés, a hajdani, együtt gondolkodásra még képes szatmári közösség feltámasztása. Figyelemre méltó kezdeményezés, annál is inkább, mert manapság a közösségépítő célú kezdeményezéseknek csak meglehetősen ritkán vezérfonala a vallás, mely – a kommunisták és a jelenleg igen nagy befolyással bíró balliberálisok romboló propagandája következtében – napjainkra sokat vesztett mozgósító erejéből. Vizsgáljuk meg közelebbről, mire akarnak utalni a kezdeményezők. Arra a korszakra, amikor Erdély, Partium és Magyarország – különösképpen pedig a reformáció egyik fészkének számító Szatmár – hitvitáktól volt hangos. Amikor arról szólt a közélet, hogy esténként összegyűltek a falvak lakói, és arról folyt a diskurzus, hogy melyik vallást kövessék, maradjanak-e a réginél, vagy jobb az új.
És figyelembe véve, hogy nemigen olvashatunk arról, hogy az emberek a vita hevében bikacsökkel verték egymás fejét, arra kell következtetnünk, hogy ezek a viták kulturáltan folytak. (Megmondom őszintén, ilyesmit én manapság el sem tudok képzelni. Hogy egy település lakossága erkölcsi és hitbéli kérdésekről tárgyaljon, keresve a megfelelő közös utat, ahelyett, hogy a tévé előtt bambulnák a Maunika show-t, Győzikét vagy hogy épp mi zajlik a ValóVilág hálószobájában.) Történt ez egy olyan korban, amikor Nyugat-Európában dühöngött a vallási intolerancia csúcsát jelentő inkvizíció. A dolog nagyszerűségét pedig a vallásszabadság erdélyi – világszinten elsőnek számító – kihirdetése meg is erősíti. Nem kérdés tehát, hogy abban az időben a kulturáltság szintje Európa mely felén volt a legmagasabb. A katolikus-protestáns vitához most nem kívánok hozzászólni, inkább arról szeretnék beszélni, hogy a történelmi Szatmár közösségét megerősíteni kívánók a reformáció korára hivatkozva lényegében történelmünk egy olyan pontjára mutatnak rá, amikor – a törököknek való alávetettség ellenére – lényegesen jobb erkölcsi, szellemi és lelkiállapotban volt a magyarság, mint ma. A megjelölt irány tehát jó. Ezért kívánok nekik sok sikert, annál is inkább, mivel ennyire irányveszett, letargiába süllyedt talán soha nem volt a szatmári magyar közösség, mint manapság, és soha nem volt ilyen nagy szükség a közös értékek felmutatására és a civil kurázsi megerősítésére, mint most.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok