JEGYZET – A történelemnek nevezett hosszú eseménysor nem igazán pillant bele a naptárba, mielőtt szabad utat engedne egy-egy világraszóló esetnek.
2014. május 13., 19:492014. május 13., 19:49
Az utóbbi kétszáz esztendőben mindenképpen eltolódott az évszázadok nyilvánvalósága a hivatalos nyilvántartáshoz képest. A felvilágosodásként is emlegetett 18. század „szelleme” csak 1815 után, a Waterloonál Napóleonra mért döntő vereséggel ért véget. Ekkor kezdődött az ész uralta előző száz évtől eltérő, a szív, a nagy szenvedélyek meghatározta 19. század. Érzelmi viharok kísértek minden eseményt, tombolt a romantika, de nemcsak híres szerelmek szövődtek-szakadtak szerteszét – ez volt a nemzetek öntudatra ébredését kiteljesítő száz év is egyben.
S amikor már-már rendeződni látszott az európai népek sorsa, amikor már észrevehető lett a polgári gyarapodás, akkor a nagypolitikával nem foglalkozó többség számára váratlanul véget is ért a dagadó keblű század. Szarajevóban egy lövés zárta le: Gavrilo Princip megölte az osztrák–magyar trónörököst, Ferenc Ferdinándot. Száz évvel ezelőtt, 1914 júniusában.
Az eleinte a nagynak, majd később „szerényen” az elsőnek nevezett világháború négy és fél éves öldöklése volt a vajúdás az új század, a 20. megszületésekor. Amikor aztán a nagyok és még nagyobbak akarata belefojtotta a szót a kisebbekbe. Gyakran nemtelen, aljas eszközökkel is, ha úgy látták jónak. A fontos az volt, hogy féljenek. Féljen minden kicsi és gyenge, bújjon önként az erős óriás szárnyai alá.
A szarajevói lövésnek egy hónap múlva lesz a centenáriuma, a naptárt viszont lapozgatni nem szerető, rakoncátlan történelem zsigerből megérezte, hogy itt az ideje a váltásnak – valami újhoz kellene kezdeni. Na de épp a történelem tudja a legjobban, hogy már évezredekkel ezelőtt, a régi görög–római világban is tudták, hogy „nincs új a Nap alatt”. Nincs bizony, akkor viszont valami régebbit kell felmelegíteni. Például a sok esztendeje végleg fagyhalálra ítéltnek gondolt hidegháborút. Kis helyi konfliktusokkal, melyek aztán gyorsan terjednek tovább. Gavrilo Princip sem azt kiáltotta, hogy világháborút akarok, amikor meghúzta a ravaszt.
Az ember viszont most is ember, most is ugyanúgy önérzeteskedik, hangoskodik, sérteget és hőzöng. Ugyanúgy eszébe sem jut, hogy a történelem lényegileg rakoncátlan és ragaszkodik ahhoz, hogy az övé legyen mindig az utolsó szó.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!