JEGYZET – Az utóbbi hónapokban alig múlik el nap anélkül, hogy ne jelentenének be legalább egy korrupcióellenes letartóztatást.
2014. június 11., 21:052014. június 11., 21:05
De nem akármilyet és nem is akárhogyan: minél hangzatosabb az illető neve (értsd: minél magasabban csücsül a hatalmi uborkafa ágbogai között) annál inkább csörömpölnek a bilincsek. És annál több sísapkás verőlegény kíséri az emberünket a rabomobilhoz, hogy feje búbját lenyomva betuszkolhassák.
Majdnem minden esetben rajtaütést emlegetnek, hogy aztán halkan elrebegjék: az ominózus megvesztegetés két, három, sőt több esztendeje történt, de mostanáig figyelemmel követték, addig, amíg letartóztatássá érett a valamikori tett. Azért az a nagy sietség, felhajtás, hogy csak úgy füstöl az igyekezetüktől a villanegyed.
Csakhogy ennek az egész akciónak nagyobb a füstje, mint a lángja. Igyekszem meg is magyarázni a véleményem, még mielőtt bárki is rám sütné, hogy én vagyok a minden Corleonékat sutba vágó, fő-fő Keresztanyu, aki az egész országban húzza, vonja, rángatja a szálakat, és minden illetékes azt lesi lélegzetvisszafojtva, mikor rikkantom el magamat, hogy most aztán rajta, ütni kell, fiúk!
Szóval a bábjátékos véletlenül sem én vagyok, hanem a két, egymásra acsarkodó tábor korifeusai. Bár így sem teljesen helytálló, mert a táborok közt abszolút szabad az átjárás, illetve az átülés, de talán még helyesebb, ha át-átülést mondok, hisz a visszatérés hozzátartozik a játékszabályokhoz. Ahogy az épp aktuális viszonyulás is: a morgolódástól a csaholásig, az egymás húsának marcangolásától a szenvedélyes csókokig minden belefér. S aki aznap épp ellenség, arról gyorsan kiderül, hogy így meg úgy.
A pusziparti után pedig megtudja mindenki, hogy nem lopta az összegeket, hanem nyerte, az utcán elszórva találta, vagy éppenséggel örökölte. Nem tudom, más hogy van vele, de én már mérgelődni sem tudok azon, hogy ennyire agyalágyultnak néznek minket ezek a rajtaütők. Hogy azt hiszik, nem látunk át a szitán, nem világos ezeknek a bilincscsörgetéseknek a kampányhangja.
Ha finoman akarnék beszélni, akkor azt mondanám, hogy együgyű, gyerekes viselkedés, de végső soron miért legyek én finom úrinő azokkal, akik rólam és több millió hasonlóról még csak annyit sem tételeznek fel, hogy felnőtt emberek vagyunk. Rajta, üssenek nyugodtan egymáson, marakodjanak vagy csókolózzanak, de minket hagyjanak már békén!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!