JEGYZET – Olyasmit mondott egy magát szakértőnek tartó illető, amitől megfagyott bennem a vér. A huszonötödik éve állandóan előráncigált gumicsontról, a tulajdon-visszaszolgáltatásról beszéltek, s az eleinte csendesen csordogáló szófolyamot az ősi dák ivadék hirtelen felkorbácsolta annyira, hogy azonnal jelezni kezdett a tudatlanság árhullámára figyelő szenzorom.
2014. szeptember 30., 21:052014. szeptember 30., 21:05
Természetesen erdélyi vonatkozású restitúcióról csevegtek, miről is másról, amikor az én emberem a következőket jelentette ki ország-világ füle hallatára: a magukat történelminek nevező egyházak Erdély legszebb magán- és középületeit hamis papírok bemutatásával egyszerűen ellopták, tettük fölött pedig kül- és belhoni cinkosaik szendén lehunyják a szemüket.
Ezután a kijelentés után pedig elkezdte az államosításnak nevezett megarablás előtt köztudottan egyházaink által alapított és nagyon hosszú időn át működtetett kórház- és iskolaépületeket sorolni, az őt hallgató, még nála is tudatlanabb riporter pedig úgy itta a szavait, mint a sivatagi vándor az oázis üdítő forrásvizét. Időnként bedobott egy-egy álkérdést, kizárólag azért, nehogy a meghívott monologizálására hivatkozva az aznapi adást hónap végén levonják a fizetéséből.
„Szerencsére” ezek a műfelháborodással bedobott ejnye-bejnyék nem zökkentették ki a történelemhez és kultúrtörténethez a legkevésbé sem konyító illetőt, mert ő csak ontotta magából az erdélyi katolikus és református egyház „törvénytelenül” megszerzett tulajdonainak ékesebbnél ékesebb példáit. Én meg csak vártam, hogy meddig lehet ezt még fokozni.
Első indulatomban be akartam telefonálni az adásba, de nem lévén interaktív műsor, úgysem kapcsoltak volna be. Egyébként is ilyen mérvű tudatlansággal fűszerezett rosszindulatot mennyi idő alatt lehetett volna eloszlatni?!
Keserűség lett rajtam úrrá, nagyon gyávának éreztem magam. Szerencsétlen kis kósza porszemnek, aki hiába tudja, hogy neki lenne igaza, a legjobb esetben agyontaposnak. Igen, a legjobb esetben, mert aki képes ekkora aljas hazugságra, az a sárba tiprásnál elképzelhetetlenebb szörnyűségektől sem riadna vissza.
Háborgásomat azzal próbáltam csillapítani, amivel már többször is sikerült: nyelvlélektani morfondírozással. Annak a megfogalmazásával, hogy a mi nyelvünkben miért is nincs meg a „tolvaj kiált tolvajt” szófordulat megfelelő alakja?! Talán azért, mert elég folyamatosan elszenvednünk?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!