Igazán nem lehet okunk panaszra, hogy eseménytelenül peregnek alá homokóráink szemcséi, hogy nem történik soha semmi – nagyon is zajlik az élet közelünkben-távolunkban egyaránt.
2014. április 06., 22:072014. április 06., 22:07
A felröppent hírek aztán attól függően, hogy mennyire érintik mikrokozmoszunkat, vagy gyorsan elpukkannak, vagy tartósabban napirenden maradnak. Egy valami viszont állandóan visszatér: a megkövesedett, kiirthatatlannak tűnő korrupció.
Az árapály körforgására is hasonlít, mert ha egy kis ideig netán senki nem emleget intézményesített romlottságot, akkor holtbiztos hamarosan tartópillér lesz valamelyik nemzetközi országértékelőben. Hiába a látványos letartóztatási akciók, azt mondanám, ezek csak erősítik a meggyőződést, hogy semmi remény a korrupciótól való szabadulásra.
Végeredményben hogy is volna egy olyan országban, ahol a honatyák és honanyák zömét bármikor bilincsbe verhetik kenőpénz adása és/vagy kapása miatt?! Vagy amikor egy-egy stratégiailag fontos tárca élére egyedül üdvözítő-boldogítónak csakis olyan személyt találnak, aki ellen folyamatban van a csalás, okirat-hamisítás, hivatali visszaélés vagy mit tudom én még milyen rendű és rangú cselekedetek miatti kivizsgálás.
Ha körbepillantunk, sajnos alig akad feddhetetlen liliomos lovag az elöljárók közt, s ha akadna sem biztos, hogy nem varrnának gyorsan rá valamit hajdani óvodás barátja, tizenötödik unokatestvére, sógorának a borbélya, a gyerek tanítónőjének pedikűröse miatt. Régről maradt, súlyos örökség ez, mondhatnám, puttonyos.
Persze nem olyan kiválóságra utaló felhanggal, mint a tokaji aszú esetében, ahol a minél több puttony feldolgozott aszú szőlő egyre királyibb minőséget jelent: ez a mi puttonyunk a hosszú hűbéri alattvalóság évszázadaiba nyúlik vissza, amikor egy-egy kis helyi vajda fejének nyakán maradása attól függött, milyen ajándékokkal megrakott puttonyokkal látogatott el a Fényességes Portához.
A „jóindulattól” függő szokást aztán a fanarióták ideje juttatta a csúcsra, amikor már állítólag szabott ára volt a fejedelmi süvegnek. Nagyjából ilyen egyszerű volna a válasz arra, miért kódolódott be a korrupció a tisztségeket jelentő bársony, vagy kárpitozott székek ülőkéjébe, támlájába, karfájába annyira, hogy aki beleül, annak ugyancsak azonnal lényegévé válik. A látleletet könnyű volt megállapítani, de orvoslásra már nem futja. Gondoltam ugyan általános székirtásra, de a csótányokkal sem bírtak eddig!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!