2011. augusztus 16., 09:052011. augusztus 16., 09:05
Az utóbbi években valami ehhez hasonló fairtási düh uralkodott el Nagyváradon: még ha csak a kórosan elszaporodott gépkocsik parkolási igénye indítaná be a láncfűrészeket, de olyan helyeken is kivágták a fákat, ahová aztán nem öntöttek betont az autóknak. Hirtelen két nagyon különös példa ugrik be: a városi köztemetőhöz legközelebb eső volt kaszárnyaépületből még jóformán el sem költözött a katonaság, az egyetem rátette a régi, patinás épületre a kezét. Monarchiabeli konstrukció: jó masszív, amikor készült, még nem volt divat az épületanyagok nagybani ki- és ellopása, ám az idő mégsem múlt el nyomtalanul az épület fölött. Ám tatarozásra nem futotta az új tulajdonosnak, csak a rengeteg ablakot cserélték le stílustalan termopánra. És a tágas előkertben kegyetlenül kiirtottak minden fát. Ez néhány évvel ezelőtt történt – azóta pedig nyaranta majdnem az én magasságommal vetekedik a rengeteg gaz, holott nem tartozom az alacsony termetűek közé. Egyetlen magyarázatot találtam erre a barbárságra: az épület új tulajdonosai valamiféle zsigeri természetfóbiában szenvednek, ki tudja, milyen gyerekkori frusztrációkat idéznek fel bennük a megmászást nem igazán kedvelő öles díszfák. A rengeteg gaz viszont épp ellenkezőleg: kellemes emlékekre utal. A másik elrettentő példa a városközpontban, a Holdas templom előtti zöldövezet lecsupaszítása. Valamiféle csavart díszbokrot tettek ugyan a kivágott fák helyébe, de azok egy-kettőre kiszáradtak. Azóta télen vígan száguldozik a jeges szél, nyáron pedig tűz a kegyetlenül forró nap. Erre más magyarázatot találtam, mint az „akadémiai” fairtásra: mivel a helyhatósági választások előtt történt a gyors favágás, feltehetőleg egy vagy több politikai kliens „kifizetését” lehetett letudni az egzotikusnak mondott, gyorsan száradó bokrok telepítésével.
Sok beszédnek sok az alja – nem akarom felemlegetni a gyerekkoromban a Fő utcát szegélyező árnyas fasort, mert rég volt, most már nem divat az árnyék (?!), de a környezetvédelem annál inkább. Jövőre helyhatósági választások lesznek: legjobb alkalom a faültetésre és egy új jelszónak a köztudatba röppentésére: Pusztítunk és védünk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok