2011. június 27., 09:122011. június 27., 09:12
Úgy kell nekik, amilyen szemtelenek és tudatlanok, hisz már Caragiale kőbe véste a „pontosan… valamikor tizenkettő után” időpont-meghatározást. És gondoskodhatna-e egy nép ősi szokásainak megtartásáról bárki is jobban, mint választott feje?!. Aminek az illata ugyebár futótűzként terjed tova az egész (hal)testen: a főnök jól bevált késési szokása is gyorsan kötelezővé vált lefelé – minden fokon.
Aki valamit is ad főnöki mivoltára, az legalább a negyedórát ráveri a rabszolgáinak-jobbágyainak tekintett beosztottjaira. És még örüljenek, hogy csak jelképesen „veri rájuk”, mert ha a nagyfőnök hallott volna a deresről, és felélesztené az évszázados szokásjogot, akkor lenne csak haddelhadd! Csak azt nem tudom, hogyan is oldotta meg ezt a sarkalatos problémát az, aki önmagának a főnöke?! Egyik nap ő késett, a másik nap…?
Tudathasadásos állapot, az biztos, nem irigylem az ilyen helyzetben lévőket. De végső soron ez legyen az ő bajuk, nekem éppen elég volt lecsitítanom magam, amikor egy szombat délben kettőre összetrombitált gyűlésre a dicső főnökség derűs csevegés közepette húsz perc késéssel vonult be, és még csak egy fél szóval sem mondták, hogy bocsánat, ti férgek. A húsz perc közben már biztosan félórányira dagadt, nem tudom, mert azóta nem mentem ilyenféle gyűlések közelébe sem.
Egyszóval szépen elvoltunk a csak díszként használt óraszerkezetek szolgáltatásaival, a késés státusszimbólummá lett, és maradt volna még ki tudja meddig, ha nem történik ez a mostani malőr. Próbálok pozitívan gondolkodni, és nem rettegni holmi halálos kórtól: hátha európai kollégái közt forgolódva hallotta valamelyiküktől a „pontosság a királyok udvariassága” mondást, amit állítólag ama bizonyos Napkirály ejtett el egy óvatlan pillanatban. Becsületére és mentségére legyen mondva, ő még mit sem tudott az elnökválasztási kampányokról, a népszerűségi mutatókról és hasonlókról. Csak viselte azt a fránya koronáját, miközben pontossággal tisztelte meg – egész hoszszú életén át – az alattvalóit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!