VEZÉRCIKK – Az abszurd kategóriájában zajlik a politikum és az igazságszolgáltatás között totálissá fajult háború, miután a korrupcióellenes ügyészség bűnvádi eljárást indított Victor Ponta ellen.
2015. június 11., 20:122015. június 11., 20:12
A miniszterelnök és pártja, a Szociáldemokrata Párt egyre mélyebbre süllyed, miközben összeesküvés-elméleteket gyárt az igazságszolgáltatás lejáratása érdekében, és közben egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy teljesen méltatlan a kormányfői poszt betöltésére.
Pontának nem csupán az a bűne, hogy minden eszközzel megpróbálja akadályozni a korrupcióellenes ügyészek munkáját, hanem az is, hogy eközben hülyének nézi a polgárokat. A kormányfői kommunikáció fő eleme ugyanis a bűnvádi eljárás nyilvánosságra kerülése óta az, hogy az ügyészség meg akarja buktatni a kormányt, sőt egyenesen „államcsínyt” akar végrehajtani a Ponta elleni vádak révén.
Holott az ügyészség csupán annyit közölt: egy olyan ügyben, amiben Ponta még ügyvédként érintett, bűnvádi eljárást indított, egy másikban pedig, amelyben miniszterelnökként, kérte a képviselőháztól a bűnvádi eljárás jóváhagyását. A közleményben nem szerepel semmi olyasmi, hogy ezért Pontának le kell mondania – és nem is szerepelhet.
A miniszterelnök és a PSD azonban valóságos kommunikációs ámokfutást rendez az igazságszolgáltatás lejáratása érdekében. Alattomos utalásokkal szinte orosz ügynöknek állítja be az igazságszolgáltatást, amikor arról beszél: lemondása nyomán politikai instabilitás következne be, aminek csak Moszkva örülhetne. Holott épp ő maga az, aki tovább gerjeszti a konfliktust.
Persze senki sem mondta, hogy a román igazságszolgáltatás tévedhetetlen, az elmúlt időszakban is többször tapasztaltuk, hogy nagyon nem az. Csakhogy Ponta azzal, hogy pártja parlamenti többsége mögé bújva elutasíttatta a bűnvádi eljárás engedélyezését az egyik ügyben, az egyik legfőbb közjogi méltósághoz méltatlanul, gyáván járt el.
Függetlenül attól, hogy a másik ügyben folytatódhat az eljárás, ha egy miniszterelnök így viszonyul az igazságszolgáltatáshoz, nem kell csodálkozni, ha az országban továbbra is virágzik a korrupció, az ország megítélése pedig negatív. Mindezzel ráadásul éppen hogy növeli a gyanút, hogy valóban vaj van a fején.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!