JEGYZET – Fizikusok tudnák jól elmagyarázni, hogyan is történik a pólusváltás – már ha egyáltalán lehetséges volna –, én viszont a magam területén, a társadalmi-politikai nyelvhasználat területén egészen jól elboldogulok nemcsak a jelenséggel, de a magyarázattal is.
2014. július 13., 19:302014. július 13., 19:30
Mondhatnám úgy is, mi sem könnyebb egy kifejezésnek pólust váltania, vagyis az értelmi-érzelmi töltetét negatívról pozitívra váltania. Nem kell tennie semmit, különösen nem az olyan gyakran látott szélkakasmozgásokat nem, melyek során egy-egy honszülő komoly arccal magyarázza, mennyire nem talált magára abban a pártban, ahová nem is olyan régen egy másikból ült át, ahol ugyancsak hiába kereste igazi(nak vélt) önmagát.
Nem, a fogalmaknak nincs szükségük parlamenti akrobatikára a negatív tartományból pozitívba való átszökkenéshez. Én se feszítem tovább a figyelmet, mondom is a példákat. A ’90 előtti időkben mit jelentett egy vállalatnál az, hogy a párttitkár? Minimum a mesebeli királylány kezét és a fele birodalmat, ha nem éppen az egészet. Atyaisten volt a párttitkár, kések és kenyerek mindenható ura. Manapság viszont?!
Talán meg sem hallja a beszélgetőtárs, ha valakiről imigyen nyilatkoznak. Mert: melyik pártnak hányadik titkára és egyáltalán: na és ha párttitkár. Az aktivista körülbelül hasonlóan jár: a kis buzgómócsing, aki előlépést remélve mindent megtett, mindig ott sündörgött a főnök alfele körül, miután lepallotta az ülőkét, a kellő pillanatban tolta alá a széket, vagy segített felkászálódni a hosszas üldögélés után, az ügyködés közben gyorsan a fülébe súgott ezt-azt a munkatársakról.
Manapság az aktivista sorra szerzi a piros pontokat, mert kiáll, tüntet, elmondja a véleményét, magára veszi mások hallgatását, nem ritkán a büntető gumibotozást is ő könyveli el. A propagandista elől azelőtt mindenki menekült, mert a találkozás eredménye kötelező gyűlés, kivonulás vagy vasárnapi közmunka lett. Most megdicsőült PR-menedzser, aki busás prémiumokat kap a cég termékei érdekében kifejtett csodálatos marketingért.
De a legnagyobb változáson mégis a hajdani káderes esett át: a legintimebb beszélgetéseket, gesztusokat, sőt gondolatokat is „lekáderező” rettegett személyzetisből humánerőforrás-asszisztens lett, mézes-mázos, apáskodó-anyáskodó úr vagy hölgy, aki kezét-lábát töri az alkalmazottak érdekében. Mennyivel szebb is a humánatomok világa, mint a fizikus szakterülete!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!