2009. július 29., 11:442009. július 29., 11:44
Régen a ruhája elárulta, ki a paraszt, ki polgár, nemes vagy idegen földről való. Ma le lehet olvasni, ki kukázik, ki jár rendszeresen turkálóba, ki a bankár és ki a tanár. De ez még nem minden. Azt is ki lehet találni, ki milyen zenei stílusban mozog otthonosan, és milyen nemzeti nézeteket vall. A múltkor egy narancssárga pólóban mászkáltam, és rám fogták, jobboldali politikai nézeteim vannak.
Lehet, vannak, de azok nem narancsszínűek. Amióta divatba jött a pólónyomtatás, mindenféle dolgot magukra vesznek az emberek. Ha kimegyek a parkba, szembejön velem a tavalyi meg az azelőtti összes ifjúsági fesztivál kézen fogva a dél-amerikai ellenzék legismertebb arcával. Amint visszanézek, népnemzeti jelképek kacsintanak rám, körülöttük ismert nemzeti jellegű verssorok és családi fotók figyelnek. Olyan is volt, aki a saját kutyáját vette magára, hogy akkor is vele legyen, ha nincs. Egyébként a pólófeliratok közösségépítő jelleggel bírnak, úgynevezett bandajelvények is lehetnek. Ez nem baj, hiszen nem vagyunk egyformák. Ezért verekednek össze a különböző focicsapatok drukkerei. A minap egy fiatalembert elvertek a vörösök, mert kék póló volt rajta.
Hiába magyarázta szerencsétlen, hogy tévéje sincsen, és soha életében nem látott meccset, szétrúgták, mint egy bőrlabdát. Úgy kell neki, miért nem volt rajta olyan póló, amelyiken azt írta, semmi közöm hozzátok. Akkor meg a szeparatizmusáért kapott volna ki. Nem tudni, mit érdemes viselni. Ha felvesszük a haza mindenek felett című pólónkat, akkor szembetalálkozunk majd azokkal, akik a nemzetállam szuverenitását hirdető trikóban sétálnak.
Ha rappes sapkánkhoz 2Pac-pólót rántunk fel, a szembejövő metálos hajasok rugdosnak meg, akiknek fémforgácsból van a ruhájuk. Ha rovásírásos Petőfi-idézetet vésetünk a pólónkra, azért szólnak meg, mert nem tudják elolvasni, de ha csupa nagybetűvel pingáltatjuk ki, hogy „Haragban a világgal”, azért távolodnak el tőlünk.
Sokkal jobb télen, mert akkor a nagykabát alatt nem látszik, mit ír a pólón. Olyankor csak azért kaphatunk ki, ha városra menet magunkon felejtjük a jó meleg irhabundát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok