A romániai politikai osztály ősrégi, gyakran hangoztatott fixa ideájával bizonygatta ártatlanságát a parlamentben a gazdasági tárca éléről később lemondott Varujan Vosganian, amikor az ellene kezdeményezett bűnvádi eljárás elutasítására kérte törvényhozó kollégáit.
2013. október 08., 17:092013. október 08., 17:09
Az összeesküvéssel és a nemzetgazdaság aláásásával meggyanúsított liberális politikus védőbeszédének lényege szó szerint így hangzott: megtörténhet, hogy miniszterként hozott döntése (tételesen: kedvezményes áron részesített földgáz-támogatásban egy arra nem jogosult magánvállalatot) téves volt, ám politikai természetéből adódóan nem sorolható büntetőjogi kategóriába. Magyarul: bármilyen tisztséget töltsön be egy politikus a kormányban vagy az államigazgatásban, cselekedetei miatt nem vonható felelősségre, mert azok politikai alapon születnek. Az érvelés a képviselők és a szenátorok alkotmányban rögzített mentelmi jogának ama kitételére hajaz, miszerint a honatyák nem vonhatók jogi felelősségre a mandátumuk gyakorlása során leadott szavazatukért vagy kifejezett politikai véleményükért. Ami nem több rendkívül durva csúsztatásnál és szánalmas mentegetőzésnél. Sokan azt is kifogásolják, hogy a törvényhozók gyakorlatilag kígyót-békát kiálthatnak egymásra (sőt bárkire), mert mentelmi joguknak köszönhetően nem esnek a rágalmazás vagy becsületsértés hatálya alá. Miközben ez a védőernyő a politikai véleménynyilvánítás szabadságát hivatott óvni, az már megengedhetetlen, hogy a választott vagy kinevezett tisztségviselők ugyanezt paravánként használják a döntéseik terhe alóli felmentés érdekében is. A rendszerváltás óta se szeri, se száma a nemzetgazdaságot súlyosan megkárosító privatizációknak, gazdasági ügyleteknek, szerződéskötéseknek, amelyek tetemes veszteséget jelentettek az állami költségvetésnek. Márpedig az adófizetők pénzének elherdálásáért a legtöbben azért nem nyerték el méltó büntetésüket, mert Vosganianhoz hasonlóan politikai álláspontként sikerült feltüntetniük gazdasági-pénzügyi következményekkel járó döntéseiket. Az már csak hab a tortán, hogy ezeknek a politikusoknak a tisztára mosásához – mint az exminiszter esetében is – nincs is szükség igazságszolgáltatásra, elég a parlamenti kollégák kézfelemelése.
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Miközben egyes országokban már be is tiltották, vagy fontolgatják, hogy betiltsák a közösségi oldalak használatát a 16 év alatti fiatalok körében, néha az az ember érzése, hogy egyes, 18 évnél idősebb felnőttek esetében sem ártana a tiltás.
Ötszázhetven évvel ezelőtt, 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári diadal után három héttel pestis áldozata lett Hunyadi János hadvezér.
Románia Európa egyik legjobb mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országa, mégis importra szorul az alapvető élelmiszerekből. A gondot nem a termőföld vagy a gazdák hiánya, hanem az évtizedek óta következetlen agrárpolitika okozza.
Az embereknek egyre inkább elegük van a pártok közötti marakodásból, amely hónapok óta tartó politikai patthelyzetet eredményezett, valamint azt, hogy az országnak a válságos időszakban nincs teljes hatáskörrel rendelkező kormánya.
Életveszélyes fenyegetést kapott egy magyarországi előadó, ezért lemondta székelyföldi koncertjét. A botrány túlmutat Majkán, és a magyar közélet nagyon aggasztó állapotairól árulkodik.
Hogy Romániában gyanúsan tekintenek a kettős állampolgárokra, nem újdonság, azt már megszokták az erdélyi magyarok. De enyhén szólva meglepő, hogy Magyarországon is indulatokat gerjeszt a kettős állampolgárság kérdése.
A közép-európai ember kényelmi illúziójának végét jelzi mindaz, ami most az életadó, elnyűhetetlennek hitt kék szalagunkkal, a Dunával történik. És abból kifolyólag velünk, mindannyiunkkal.
Miközben eddig jóformán csak passzív szemlélőként kísérte az ország légterét megsértő orosz drónokat, hirtelen igencsak hiperaktív lett a román légierő.
Történelmi fordulóponthoz érkezett a hírfogyasztás. A kérdés már nem csak az, hogy hol olvassuk a híreket, hanem akarunk-e még egyáltalán szembenézni velük.
szóljon hozzá!