VEZÉRCIKK – A rekordrészvételt hozó idei Vásárhelyi Forgatag újfent bebizonyította, hogy van igény a város magyarságát összehozó, egyberázó rendezvényekre, ám hosszú út vezet a közös szórakozástól a tömeges politikai felelősségvállalásig.
2015. szeptember 02., 23:002015. szeptember 02., 23:00
A marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt megnevezéséért kiírt előválasztásokon megméretkező jelöltek közül ketten társfőszervezői a Forgatagnak. Portik Vilmos és Soós Zoltán joggal reménykedhetett abban, hogy a magyar ünnep életre hívóiként már mindketten bizonyítottak polgártársaik szemében, akik előbbit az EMNP megyei elnökeként, utóbbit pedig RMDSZ-es városi tanácsosként, múzeumigazgatóként is megismerhettek.
Ehhez képest egy felmérés nemrég arra világított rá, hogy a vásárhelyi magyarok több mint fele nem is hallott a két fiatal közéleti személyiségről, akik – barátként – arra vállalkoztak, hogy más párt küldötteként, de mégis összefogva felrázzák közösségüket a 2016-os választások előtt. Ugyanez a célja a harmadik jelöltnek, Barabás Miklós történelemtanárnak is, aki az egyre izmosodó civil mozgalom képviselőjeként száll versenybe – ezzel együtt a vásárhelyiek 40 százalékának fogalma sem volt arról, hogy idén előválasztást rendeznek.
Nem is csoda, hogy május végéről októberre kellett halasztani a megmérettetést. A régóta várt kiegyezés gondolatától túlpörgő, a májusi dátumot elhamarkodottan kihirdető szervezők elismerték felelősségüket a regisztrálásra kért választópolgárok érdektelenségéből fakadó kudarc láttán, és most arra összpontosítanak, hogy mindenhol hallassák hangjukat.
Nehéz dolguk van, hiszen a „nagy elődök” oly sikeresen megutáltatták a politikát az amúgy is sok oldalról megtorpedózott vásárhelyi magyarsággal, hogy a városlakók nagy részét egyelőre a generációváltás, az összefogás gondolata sem hatja meg. Ráadásul a teljeskörű együttműködés is gyenge lábakon áll a súlyos pártérdekek nyomása alatt, pedig a választási szövetség létrehozása körüli maszatolás senkinek sem használ.
Amíg nem tisztul a kép, amíg nem válik egyértelművé, hogy Marosvásárhelyen valóban minden önös számítást felülír a polgármesteri szék viszszafoglalása, nehezen hihető, hogy jövőre nemcsak a Forgatag lesz sikeres, hanem a választás is.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!