Pillepalack, pulóver, ökológiai lábnyom

Bár azt is tapasztalhatjuk a mindennapokban, hogy apró lépések történnek a környezettudatosság kialakítása felé vezető úton – tavasszal, ősszel nagyszabású szemétgyűjtő akciókat tartanak, „zöld hetet” szerveznek az iskolákban, stb. –, azért még mindig elég alacsony szintű tájainkon a környezettudatosság. Maga a miniszter is elismeri, hogy Romániát „megtisztítani” egyelőre lehetetlen küldetésnek tűnik, és ha jól körülnézünk a saját környékünkön, ez érzékelhető is. Elég, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a tudatosító kampányok ellenére mennyi hulladékot hagynak szerteszét az emberek a lakott településeken éppúgy, mint a természetben. Vagy ha azt nézzük, hogy sokan nem törődnek a szemét szelektálásával: gyakorta még mindig egyazon zacskóba kerül a kenyérhéj, a pillepalack és a kartonpapír. Vagy ha nem is kerül egyazon zacskóba, hiszen sok lelkiismeretes polgár külön rakja, megesik, hogy a kukásautóban már „összevegyül”, mert az adott településen nem vezették be a szelektív hulladékgazdálkodást.

Az is jellemző ránk, hogy nyakló nélkül pazarlunk. Számítások szerint egy hazai háztartásból évente átlagosan majdnem másfél mázsa élelmiszert dobnak ki az emberek. A kelleténél sokkal több ruhaneműt vásárolunk, nehezen felbomló anyagokba csomagolt élelmiszert fogyasztunk, és így tovább. Bár az mindenki számára világos, hogy a rengeteg műanyag csomagolás előállítása, majd kidobása nagymértékben terheli a környezetet, a városi, de már lassan a falusi ember számára sincs sok alternatíva jelenleg ezen a téren. Alig lehet ugyanis élelmiszerhez, vagy bármilyen, boltban kapható termékhez jutni műanyagcsomagolás-mentesen. Vákuumos fóliába pakolva vesszük a húsfélét, a tejtermékeket, az ásványvizet, szinte mindent, ami az asztalra kerül, de műanyag csomagolás borít a papírszalvétától az iskolai füzeteken át a kozmetikumokig bármit, amit felhasználunk.

Világosan érzékelhető: vannak olyan területek, ahol a környezettudatosság mértéke és hatékonysága közvetlenül a mi döntésünkön, hozzáállásunkon múlik. Például kizárólag tőlünk függ, elhajítjuk-e a pillepalackot az erdőben, avagy a műanyagok számára fenntartott kukába tesszük, megvesszük-e magunknak a tizedik divatos pulóvert, vagy nem, és ilyen értelemben kisebb, avagy nagyobb ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után. Azonban olyan területek is vannak, ahol nem a mi döntésünkön múlik a környezettudatosság mértéke. Sajnos sok minden kívül esik az átlagember hatáskörén, erre csak egy példa, hogy a romániai vásárló csak ritkán vagy kismértékben válogathat a csomagolásmentes, avagy műanyaggal borított termékek között. Józan ésszel belátható, hogy a Földet nagymértékben terhelő, tönkretevő ipari tevékenységeket nem tudjuk befolyásolni. De akkor legalább azt tegyük meg, ami valóban tőlünk függ.