Borítékolni lehet, milyen válaszok érkeznének be a lakosságtól, ha a kormány társadalmi ötletbörzére bocsátaná az állami vállalatok bérezésének kialakítását.
2013. június 03., 10:232013. június 03., 10:23
Bár az adófizetőknek erről határozott véleményük van – elvégre az ő pénzükről van szó –, az elmúlt napokban elhangzott nyilatkozatok, látszatintézkedések arra utalnak, a Ponta-kabinet nemigen képes rendet vágni a közszféra javadalmazása terén. Maximálták ugyan az állami menedzserek bérét, viszont az új rendelkezés jobbára az ezután megkötendő munkaszerződésekre érvényes, a korábbiakat pedig már csak azért sem érdemes bolygatni, mert tetemes kárpótlást hozna a rögzített jussukat bíróságon követelő tisztségviselők számára.
A probléma nem abban rejlik, mekkora fizetést visznek haza az állami légitársaság, a vasúti vállalat vagy a különböző energetikai cégek vezetői. Hanem, hogy megdolgoznak-e a pénzükért, megtettek/megtesznek-e mindent a társaságok eladósodottságának elkerüléséért, a munkahelyek megőrzéséért, a cégek költségvetésében több millió eurós veszteséget jelentő, sokszor kizárólag a politikai klientúra holdudvara számára előnyös szerződések elkerüléséért.
Nem sajnálná tőlük senki a több ezer eurós fizetést, ha látná, hogy a vasút „sínen van\", a járatok nem késnek, a szolgáltatások minősége javul. Ehhez képest a CFR vagy a postavállalat kasszája valóságos szabad préda volt az elmúlt évtizedekben, szolgáltatásaikról jobb nem beszélni, adósságuk több tízmillió euróban mérhető, emiatt a magánbefektetőknek nem kell. A csőd legfőbb oka az, hogy ezeknek a vállalatoknak az élére 1989 óta (is) politikai alapon nevezték ki a „menedzsereket\", akik kísérletezgettek ilyen-olyan stratégiával, legfőbb foglalatosságuk azonban abban merült ki, hogy a pártjukhoz kötődő üzleti szférának zsíros állami szerződésekkel meghálálják a politikai bizalmat.
Egyszerűen nevetséges, hogy például az EU kiköti: a jegybanktól a pénzügyi felügyeleti hatóságon át minden állami, ám önálló költségvetésű intézménynek szabad keze van bérkerete kialakításakor, e téren ugyanis politikai nyomásgyakorlásnak minősülne a kormányzati beavatkozás. No de az vajon mi, amikor ezeket a szerveket kivétel nélkül politikai apparatcsikok irányítják?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!