2011. július 29., 10:182011. július 29., 10:18
A verespataki arany- és ezüstbánya megnyitása elől jókora akadály hárult el nemrég azzal, hogy a művelődésügyi és örökségvédelmi minisztérium kibocsátotta az úgynevezett régészeti mentesítési bizonylatot. Ennek nyomán, ha majd a bánya valóban üzemelni fog, a merkantilista mohóság csillapíthatatlan éhe s az általa működtetett erőgépek acélfogai egyszerűen megsemmisítik például az ókori rómaiak által szintén aranybányászati céllal vájt, mára párját ritkító ereklyévé nemesült járatrendszerének nagy részét, de az európai, ezen belül erdélyi kereszténység jelenlétének és építészetének későbbi emlékeit, azaz temetőket, templomokat, házakat is. Hasonló jelenségnek vagyunk szemtanúi Kolozsváron, ahol a beruházás tekintetében nagyságrendekkel kisebb a tét, de a református egyháznak a kommunisták által ellopott területén levő, a római- és a középkor közötti időmezsgyén elhelyezkedő templomrom tekintetében a verespataki hagyatékhoz hasonlóan felbecsülhetetlen értékű leleteket rombol szét a kotrógép és a pénzéhes kapzsiság.
Mindez csak olyan körülmények között történhet, hogy a befektetőknek van elegendő pénzük, de eszük is. Ahhoz, hogy a műemlékek, régészeti lelőhelyek óvásáról rendelkező törvényeket kijátsszák, azokat a védelmező szakhatóságokkal és emberekkel együtt semmibe vegyék, esetenként politikusokat befolyásoljanak, méregdrága kampányokkal pedig a leendő vagy éppen zajló pusztítást fölöttébb szükséges beruházássá rajzolják át. Természetesen: leendő munkahelyeket, örökségvédelemre fordítandó dollármilliókat, az államkasszába küldendő dollármilliárdokat lobogtatva valóban el lehet érni a kívánt hatást s az áhított célt. De ne tévesszék szem elől, hogy ha majd az utolsó fát is kivágják, az utolsó folyót is megmérgezik, az utolsó halat is kifogják, meglátják: a pénz valóban nem ehető. S hogy az emberiség egyetemes, ezen belül kultúrtörténeti hagyatékának jelentéktelennek tűnő darabkái is többet érnek minden új épületnél, arany- és ezüsttonnánál, de még a dollármilliárdoknál is. Mert utóbbiak valóban: pénz. De előbbiek az érték.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!