2009. június 25., 11:122009. június 25., 11:12
A recept nem újszerű, a nagyvilágon sokan és sokszor alkalmazták. Gyaníthatóan sokkal többen és sokkal többször, mint ahányszor nyilvánosságra került. A recept tömören így fogalmazható meg: végy egy tekintélyes összeget az államkasszából, találj ki egy ürügyet, amelyre hivatkozva a pénzt odaadhatod egy megbízható cégnek. Utóbbi a látszat kedvéért produkál valamit, ami tizedannyiba kerül, mint amennyit fizettél, a pénz nagyobbik részét pedig a saját jutaléka levonása után befizeti a pártkasszába.
Esetleg, hogy még kevésbé legyen tetten érhető, nem is a pártkasszába adja, hanem fizeti a kampányban száguldozó pártautók benzinköltségeit, vagy a kampányrendezvények terembérleti költségeket, finanszírozza egyes könnyűzenei együttesek kampányfellépését stb. A recept persze csak úgy működik, ha a pénzt megbízható cég kapja. Ha versenytárgyalást szerveznek, a versenybe szálló felek beleköphetnek a levesbe.
1998-ban egy hasonló ügy felgöngyölítése adott szárnyakat Magyarországon a Fidesznek. A Tocsik Mártának ügyvédi sikerdíjként kifizetett horribilis összeg akkora felháborodást váltott ki a magyar társadalomban, hogy az ezt meglovagoló Fidesz könnyedén megnyerte a választásokat. Nálunk nem valószínű, hogy Mocia Iacob Ridzi ifjúsági és Nicolae Nemirschi környezetvédelmi miniszter ügye eléri a társadalom ingerküszöbét. Itt a nép belefáradt a korrupciógyanús ügyekbe.
Azt tapasztalta ugyanis, hogy egyiknek sem lesz soha semmilyen következménye. A politikusok rendre erősebbnek bizonyulnak az igazságszolgáltatási szerveknél. Talán azért is, mert a közfelfogásban is enyhítő körülménynek számít, hogy nem valakitől, hanem a közösből loptak, és az is, hogy nem maguk számára, hanem a párt számára tették. Így hát nem kell csodálkozni a korrupcióellenes harc eredménytelenségén. Az mindaddig csak szemfényvesztés marad, amíg el nem éri a pártfinanszírozások szintjét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok